Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

240 Trócsányi Zsolt uralkodói tilalom ellenére az ügybe keveredett, és támogatta az erdélyi ortodoxok kívánságait. Joghatóságát, befolyását és tekintélyét aggályos volna tovább növelni. így exemptus (az érseknek alá nem rendelt) püspököt javasol az erdélyi ortodoxoknak (ő is a trieszti példára hivatkozik, akár csak Bartenstein — így lehetséges, hogy ez a javaslat már amannál is szerepel, csak a jegyzőkönyvvezetés egyenetlenségei miatt maradt ki). Az új püspök jogkörét úgy kell megállapítani, hogy ne legyen lehetősége unitusok elcsábítására. Mária Terézia kifejezetten tartsa fenn magának azt a jogot, hogy ismét megszüntesse az ideiglenes türelmet s letegye tisztéből az új püspököt, ha az a királyi előírásokkal ellentétesen jár el. Az ortodox egyházfőnek és papságnak a kincstár kellene, hogy évi tartást biztosítson, avégett, hogy minél inkább a kormányzattól függjenek, s minél kevésbé lépjenek fel önhasznuk (stólajövedelmük növelése) érdekében az unió terjesztése ellen. Az unitus papoknak meghagyandó a stóla jövedelem ott, ahol eddig élvezték. Felel végül Kaunitz az Erdélyi Udvari Kancellária azon aggályára is, hogy a Kúria rossz néven venné az uniót illető változást. Minthogy — fejtegeti — az unió I. Lipót-kori állapotához képest nagy változások történtek, ha nem a kívánatos, hanem a tényleges helyzethez kell igazodni. Várható, hogy ezt a Szentszék is tudomásul veszi. Még Binder csatlakozik a Bartenstein—Kaunitz—Battyhyány fronthoz, s Uhlfeldnek mint elnöknek kell kimondania a zárszót. A volt külügyminiszternek tudomásul kell vennie, hogy csatát vesztett egykori helyettese és utódja táborával szemben — így, diplomatához illően, a vélemények különböző voltát szögezi le, nem titkolva el azt az aggályát, hogy az ortodox püspök beállítása folytán az unió szétesik, a ráfordított költségek elvesznek, s a Vatikánnak is panaszra lesz oka. A főudvarmester mindenesetre számolt azzal, hogy Mária Terézia elfogadja az ortodox püspök kinevezésére tett javaslatot. A Konferenz jegyzőkönyvéhez ezért utólag (annak a jelenlévők között való köröztetése során) csatol egy néhány soros toldalékot. Ebben (nyilvánvalóan időnyerés végett) azt kérte: amennyiben a királynő mégis ortodox püspök kinevezése mellett döntene, addig tartsák titokban a resolutiót, míg minden olyan állapotba nem kerül, hogy a végrehajtást meg lehessen kezdeni. Azzal érvelt, hogy amennyiben a karlócai érsek tudomást szerez róla: erdélyi befolyása megszűnik, mindent meg fog tenni az uralkodó szándéka meghiúsítására. Az ortodox papság pedig határtalanul fél despota érsekétől, aki gyakran „auf eine unchristliche Art" bünteti őket. Ha a dolog idő előtt kipattan, Nenadovicsnak ideje lesz elhitetni az „ostoba" román néppel: egy olyan püspök, aki nem tőle függ, nem is az igazi.

46 Mária Terézia az erdélyi ortodox püspök kinevezése mellett dönt. A végrehajtást Uhlfeldre, mint erdélyi miniszterre bízza: az a legnagyobb titokban tegye meg a szükséges intézkedéseket, dolgoztassa ki a megfelelő instructiókat, hogy a dolog mielőbb gyakorlattá váljék.

47 46 Uhlfeldnek erről a kiegészítő megjegyzéséről csak a Ministerialkonferenz 1758. december 10-i ülósjegyzőkönyvéből értesülhettünk (EK: AG 1758:475.). 47

EK:AG 1758:325. A Konferenznek erről az üléséről S, Dragomir is ír (i. m. II. kötet 72—79.) Az általa előadottakról megjegyezzük: 1. minthogy a Rosenfeld-gyűjtemény (nyilván másolat) alapján dolgozott, két Konferenz-ülésről tud (1758. július 19., augusztus 19.). Nyilván-