Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 233 ták el az uniót, nem szabad háborgatni őket tolerált vallásgyakorlatukban. Minthogy azonban ennyi az 1755-i körülmények között láthatólag nem elég, engedményeket kell tenni az ortodoxiának, az unió sérelme nélkül. Az értekezlet nem tartja lehetségesnek nyilvános ortodox vallásgyakorlat engedélyezését ott, ahol addig nem volt ilyen (ez az unió gyengülésére, a nép közötti viszályokra, és végül már a közrend megzavarására vezetne). Az egyedüli megoldás a ,,Connivenz": elnézni az ortodoxok vallásgyakorlatát (de csak addig, míg ezt az unió megzavarása nélkül végzik — de őket se háborgassák „illetlenül"). Az unitus püspöknek és teológusának rendelkeznie kellene arról, hogy olyan helyeken, ahol az unió óta nincs ortodox templom és pap, ne erőszakkal, hanem keresztényi tanítással igyekezzenek magukkal vonni az ortodoxokat, ne kényszerítsék őket az unitus templom látogatására, különösen haldokló mellett nézzék el az ortodox pap titkos jelenlétét (de ne engedjék meg neki, hogy állandóan ott tartózkodjék). Königsegg-Erps az 1755. december 31-i értekezletről 1756. január 28-án tett felség-előterjesztésében kitér arra is, hogy Nenadovics a kivándorlás veszélyével fenyegetőzik kérvényeiben az esetre, ha az ortodox panaszokat nem orvosolják. Azzal érvel, hogy az erdélyi románok között nincs olyan kivándorlási szándék, mint a magyarországi szerbek között:

32 a románok ismeretesen nem szimpatizálnak a szerbekkel és ukránokkal, a román fejedelemségekbe pedig csak rossz termés idején költöznek át — mihelyst a kukorica jól terem, visszatérnek Erdélybe.

33 Mária Terézia az 1754. januárja óta nem ülésező erdélyi konferencia elé utalja a felség-előterjesztést. A Konferenz 1756. április 26-án ült össze; jegyzőkönyve szerint teljes egyetértésben szögezi le (hivatkozással korábbi felség-előterjesztéseire és az azokra tett resolutiókra), hogy a karlócai érsekek korábban sem rendelkeztek egyházi joghatósággal Erdélyben, az illír privilégiumok nem vonatkoztak Erdélyre, s ezektől az állásfoglalásokról most sem kell eltérni. A kivándorlás veszélye kérdésében a jegyzőkönyv átveszi Königsegg-Erps 1756. január 28-i felség-előterjesztésének érveit. Az már csak Königsegg-Erps 1756. május 17-i (végig saját kezű) felség-előterjesztéséből derült ki, hogy egy ponton,

I. Lipót 1701.szeptember 12-i privilégiuma közül (ez biztosítja a brassófogarasvidéki ortodoxok, a brassai és szebeni görög kereskedők ortodox vallásgyakorlatát) éles volt a vita egyfelől Bartenstein, a másik oldalon Königsegg-Erps és Bethlen Gábor kancellár között. Csak annyi tisztázható, hogy Bethlen még az 1701-i diploma érvényességét is vitatta, Bartenstein pedig (valamilyen formában) az ortodoxia megtűrése magvának tekintette e rendelkezést. Königsegg-Erps azt hangoztatta: tart tőle, hogy az ortodoxokkal szembeni publikálása a legnagyobb zavarokra vezet (adóügyben is). Szavazás nincs e kérdésben; az elnöklő Uhlfeld a Königsegg-Erps Bethlen-álláspont szerint mondja ki a határozatot. Állását foglal amellett is, hogy azokba az erdélyi helységekbe, amelyekben az 1701-i diploma értelmében megszűnt az ortodoxia, [előnyösebb beengedni a Havaselvén felszentelt papokat (ezek a gyülekezetek kb. 60 éve nyugton vannak, nem akarnak új híveket téríteni); nem szabad megengedni a legkisebb kapcsolatot sem a karlócai érsek és az erdélyi ortodoxok között. 32 Ezek közül valóban telepedtek át Dél-Ukrajnába. 33 Nenadovics kérvényei, az 1755. október 8-i és december 31-i értekezlet: HKA: K-É 4733/1755. és EK: AG 1756:357.