Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
230 Trócsányi Zsolt legjobb volna az unitus klérus és az egyházközség által kívánt jelöltet, Áront kinevezni. A kérdésben ismét a Bergkolleg és a Kancellária együttes ülése foglalt állást 1752. február végén. 27 Mindenekelőtt felhívta rá Mária Terézia figyelmét, hogy az 1701-i román vallási unió-ügyi diploma hármas jelölést tart szükségesnek (ezzel mintegy lehetőséget adva a királynőnek arra, hogy formahiba címén ne fogadja el az egyetlen Áron felterjesztését); azt is kívánatosnak látta volna, hogy a jelöltek a püspöki méltóságot a politikában is támogató tulajdonságokkal rendelkezzenek. Végül is azonban Áron püspöksége mellett állt ki: az az uniónak Inochentie Micu-Klein eltávolítása utáni zavarai között vicarius apostoricusként erőihez képest mindig buzgón vezette az egyházmegyét, és ha egy idegen, a jelölésben nem szereplő személyt neveznek ki püspökké, ez szakadásra vezetne az unitus papságban, ennek pedig (tekintettel a román népnek a Commissio Catholica által ismertetett jellemére) súlyos következményei lennének az unió ügyére. Mária Terézia elfogadta a javaslatot. 28 Az unitus püspökség ügye továbbra sem került konferenciai ülés elé; most a Hofdeputation in Banaticis et Illyricis és a Kancellária közös értekezletén foglalkoztak ezzel. Most Áronnak a pápánál való praesentatió járói van szó. Az új püspök ti. nem kívánja kötelezni magát a teológus elfogadására. 29 Ezek a huzavonák azonban püspöksége tényének véglegességén már nem változtatnak. Engedmény az unitus klérusnak a püspök személye kérdésében az egyházszakadás megakadályozására, a korábban kidolgozott alapelvek (türelem a meggyőzendő tévelygőkkel szemben, határozott fellépés az „izgatók ellen) az unió megerősítését szolgáló politikában, a karlócai érsek erdélyi joghatóságigényének határozott elhárítása, ugyanakkor engedmények olyan kisebb súlyú kérdésekben, mint a Halmágy vidéki visitatio és a megtűrt ortodox gyülekezetek papokkal való ellátásának ügye (az utóbbiban a nagyobb rossz, a Birodalmon kívüli kapcsolatok elkerülésére): ez a birodalmi vezető elit erdélyi román valláspolitikájának mérlege 1752 első felében. Most jó két évre csend van ezen a kormányzati szinten e kérdésben. 1754. július 27-én a most már Banatica-hatáskörét is elvesztett Hofdeputation in Illyricis és a Kancellária közös megbeszélése foglakozik újra vele. Most csak a halmágyi kerület vallásügyéről van szó. Ott ti. az Erdélybe eredetileg a szász közadósságok nyomasztó ügyének rendezésére leküldött Seeberg udvari kancelláriai tanácsos és vele Miske királyi táblai ülnök vizsgálja meg, királyi megbízatása alapján az unió ügyének állását, felterjeszti a magukat unitusoknak, ill. ortodoxoknak nyilvánított lakosok jegyzékét az uralkodóhoz. Ezzel egyidejűleg azonban Nenanovics érsek is nagyarányú akcióba lép: néhány hét leforgása alatt nem kevesebb mint 4 folyamodványban fordul Mária Teréziához a halmágyi kerület ügyében. Az elsőben (1755. május 31.) elismeri ugyan, hogy Seebergék vizsgálata pár27 A két szerv közös felség-előterjesztése: keltezetlen; Áron kinevezésének kelte 1752. február 28. (J. Tóth Z. :• Az erdélyi román nacionalizmus 194—195.) 28 Az unitus püspök jelölő zsinatra, a Bergkolleg és a Kancellária közös ülésére és a királynő döntésére lásd: EK: AG 1752: 343. Az események rövid ismertetése: I, Tóth Z.: Az erdélyi román nacionalizmus 194—195. 29 A Hofdeputation és a Kancellária 1752. augusztus 9-i közös felségelőterjesztése: EK:AG 1752: 343.
