Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 231 • tatlan volt, de sérelmezi, hogy a biztosok (felsőbb rendelkezés hiányában) nem adták át a halmágyi kerület templomainak kulcsát az ortodoxoknak. Rendelkezést kér erre. Június 14-én a halmágyi ortodox pap (Gheorghe Popovici) elleni erőszakosságokat (bebörtönzését stb.) teszi szóvá, azzal: ha elfogatása királyi rendeletre történt, akkor ő, az érsek az első bírói fórum felette; ha az unió érdekében vetették börtönbe, azonnal szabadon kell bocsátani, kártalanítást és elégtételt juttatva neki. Két további (1754. június 14. és legkésőbb június 15. közötti) 30 folyamodványa egyikében halmágyi kerülete népének erőszakos uniáltatását panaszolja fel, az utolsóban ismét a halmágyi kerület templomainak átadását sürgeti. Az érsek első és negyedik folyamodványát illetően a Hofdeputation és a Kancellária egyértelmű tényekkel állott szemben: Seebergék vizsgálatakor az egész halmágyi kerületben 4 [! ] család vallotta magát unitusnak, az erdélyi unitus—ortodox megoszlás 1761—62-ben napfényre kerülő tényleges arányainak túl éles előrejelzéseként. A két szerv nem tehetett mást, mint hogy a kerület templomait az ortodoxoknak ítélte, egyetlen, az unitusoknak hagyott halmágyi templom kivételével (egyben engedélyezve az ortodoxoknak, hogy Halmágyon új templomot építsenek). Minthogy pedig erre a 4 unitusnak maradó családra 3 g. e. pap, köztük egy esperes [!] esett, ezekről is központilag kellett gondoskodni, hiszen tényleges hívei még egyet sem tudtak volna eltartarni közülük, így az 1754. július 24-i értekezlet az esperesnek s egy szintén ott lelkészkedő testvérének évi 150-150, a harmadik unitus papnak évi 100 forint ellátmányt javasolt, arra kötelezve őket: híveiket ne terheljék, példásan lássák el a szolgálatot az unitus templomban — de senkit ne kényszerítsenek annak látogatására. Másfajta nehézségeket okozott Popovici ügye. A Hofdeputation és a Kancellária elismerte, hogy nem lett volna szabad keményebb bánásmódot alkalmazni vele szemben, mint egy unitus pappal szemben, vasra veretése, gúzsbakötöztetése túlzás volt. Nem akarván azonban lejáratni az ellene fellépő szerveket sem, azt javasolta, hogy a papot (tekintettel az ellene felhozott vádakra — veszélyes megmozdulások, zavargások felidézése) ne helyezzék szabadlábra, és ne is adják át az érseknek, hanem illő módon szállítsák Szebenbe, ott papi méltóságát nem sértő őrizetben tartsák (tehát nem vasra ver ve vagy gúzsbakötve), és egy tekintélyes• különbíróság (a katolikus Berzenczei István marosszóki királybíró és a református Szilágyi Sámuel királyi táblai ülnök és végül a kincstár részéről Winckler, a Thesaurariatus titkára) hallgassa ki és ítélje meg. Az ítéleteket kihirdetése előtt terjesszék fel a Hofdeputationhoz. Közben Nenadovicsot értesítsék róla, hogy Popovici ellen in crimine publico emelnek vádat, pártatlan bíróság elé kerül. Meglehetősen következetlenül foglalt állást az értekezlet Nenadovics harmadik folyamodványa, 31 halmágyi kerületbeli család unitus hitre kényszerítése felpanaszolásának ügyében. Miután előzőleg tudomásul vette, hogy a kerületben csak négy unitus család marad, most arra hivatkozva, hogy a kincstartó 1752. február 3-i felség-előterjesztésében ezek az önként unitált családok között szerepeltek, s utána két évig nem tettek panaszt, és az érsek is tudott ezeknek önkéntes áttéréséről, azt javasolta, hogy fel kell szólítani Nenadovicsot: utasítsa aradi püspökét, hogy ezeket ne tekintse ortodoxoknak. 31 Mária Terézia döntésének nincs nyoma az ügyben. 30 1754. július 27-én már tárgyalásra kerültek ezek a folyamodványok is. 31 HKA:K—E 4733/1754.
