Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 229 lócai érseknek és aradi püspöknek: a visitatióra kiküldendő vikárius ne vizitálja az unióra lépetteket, s ne hallgassa meg az Erdélyből hozzá érkező panaszos ortodoxokat. Az uralkodó ily értelmű döntését közölni kell a gubernátorral és a Gubernium katolikus tanácsosaival is, azzal, hogy azok tekindendők a halmágyi kerületben unitosoknak, akik önként, kényszer nélkül léptek az unióra. A királynőnek a göröghitűek vallási zavaraiban folytatandó általános politika kérdésében nem kellett döntést hoznia; már a Bergkolleg és az Erdélyi Udvari Kancellária 1752. február 22-i állásfoglalása alapján adott ki a Konferenz korábbi határozataival egyező értelmű rescriptumot. így csak a halmágyi visitatio ügyében döntött úgy: kifejezetten közölni kell az érsekkel, hogy amennyiben a visitator az unitusokat is vizsgálja vagy épp el akarja őket tántorítani az uniótól, újból megvonják tőle a visitatio engedélyét.

26 A karlócai érseknek erdélyi ortodoxok kérvényakciójával megtámogatott kísérlete arra, hogy az ottani disunitusok felett joghatóságot nyerjen, kudarcot vallott; még attól is el kívánták zárni, hogy a halmágyi visitatio kapcsán meghallgassa (és továbbterjessze) Erdélyi hitfelei panaszait. Attól nem tudott visszalépni a konferencia (uralkodói döntés volt), hogy Halmágy kerületében visitatiót tartson az aradi ortodox püspök vikáriusa, de Mária Terézia az ügyködést szigorúan az ott láthatóan megmaradt ortodoxokra korlátozta. Egy kérdésben kívánt bizonyos engedményt tenni a konferencia: az Erdélyben régi megtűrtséggel működő ortodox gyülekezetek a Karlóca joghatósága alá tartozó területekről kereshessenek papot — de ezt is csak azért, hogy ezek ne külföldről jöjjenek. Az unitus püspöki széknek a Commissio Catholica 1752. február eleji állásfoglalásában sürgetett betöltésére közben sor került. 1751. november 14—17-én Balázsfalván lefolyt a püspökjelölő zsinat. Az uralkodó szándéka az volt, hogy az Erdély ügyeiben már korábban is forgott (s a „kemény megoldások" hívének bizonyult) Olsavszky munkácsi püspököt nevezve ki erdélyi unitus püspöknek. Ehhez be kellett juttatni a hármas jelölésbe. A zsinaton jelenlevő királyi biztosok igyekeztek is ennek szükségességéről meggyőzni Áron generalis vicariust, az egyházmegye jegyzőjét és másokat is — az unitus papság azonban nem kívánta maga fölé emelni Olsavszkyt, azt vetvén ellene, hogy nem is tud románul (emlékezzünk rá: Visarion sem tudott . . .) és a latin rítusok behozalatáról tartva. Az első jelölésbe Áron és két bazilita szerzetes (Silvester Kállyáni és Grigore Maior) került. A királyi biztosok erre fokozták a nyomást: nem hirdettek eredményt, hanem személyesen mentek be a gyűlésbe, ott jelezték Mária Terézia akaratát [!]. Ez a lépés is csak annyi „eredményt" hozott, hogy a zsinat időt kért újabb tanácskozásra, és annak végeztével megmaradt eredeti álláspontján, majd (a biztosokkal folytatott újabb tárgyalás után) a teológus kizárásával tartott újabb ülésen előbb harmadszor is leszögezte magát a három jelölt mellett, s végezetül (minthogy a nagy többség elégnek látszott egyetlen személyt jelölni) csak Áront javasolták. Ezzel a zsinat feloszlott; a jelölés eredményéről utólag értesítették a királyi biztosokat. A Catholica Commissio azzal bocsátotta Mária Terézia döntése alá az ügyet, hogy (tekintettel a románok ingerültségére és ingatagságára) az unió ügyének 26 Az 1751 végi—1752 eleji erdélyi ortodox mozgolódásokra, a Commissio Catholica és a Gubernium állásfoglalásaira a Bergkolleg és a Kancellária 1752. február 22-i és a Ministerialkonferenz 1752. április 29-i ülésére lásd: EK: AG 1752: 313. 3*