Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
228 Trocaárvyi Zsolt aradi ortodox szerb püspök a sokáig bizonytalan igazgatási hovatartozása, nemrég az unióra állt Halmágyi kerületben akar (uralkodói engedély alapján) visitátiót tartani. A Commissio Catholica megtagadja tőle ezt, attól tartva, hogy a visitatio nemcsak az ortodoxnak maradtakra terjedne ki, s híre menne Erdélyben is. A bizottság elsősorban a még mindig üresedésben lévő erdélyi unitus püspöki szék betöltésében látná a megoldást (így könnyebben el lehetne bírni az újabb zavarokkal), a Gubernium pedig, 1752. február 4-i jelentése szerint, a magyarországi ortodox egyházfők megzabolásában (azok kapcsolatot tartanak az erdélyi disunitus papokkal). Ez a kettős kérdés kerül a Bergkolleg és a Kancellária 1752. február 22-i közös ülése elé. Az értekezlet abból indul ki: már kialakult gyakolat, hogy a vallásügyben jóindulattal kell eljárni, csak a ,,felbujtókkal" szemben kell kemény eszközöket alkalmazni. Erre van szükség a jelen esetben is. A karlócai érsek erdélyi joghatóságát illetően leszögezték: sem I. Lipót, sem utódai nem adtak neki ilyet. Felrótták neki, hogy vallása ügyeiben külső hatalom védelmét keresi, s kapcsolatban áll annak bécsi követével. Kétségtelennek látva, hogy az Erdélybe küldött unióellenes levelek szerzője az érsek (vagy valaki az ő környezetéből), a levelek íróját felelősségre kívánta vonatni. A kérdéskör e részét a Ministerialkonferenz tárgyául javasolták. Elkülönítették tőle a halmágyi kerületben való visitatio ügyét; arra ti. Mária Terézia tényleg adott engedélyt az aradi püspöknek. Azzal mentették a Gubernium eljárását, hogy erről nem volt tudomása; egyben (tekintettel a kerületnek az unióra való állására) tájékoztatás kérését javasolták a Commissio Catholicától erról, hogy az egész kerület az unióra állt-e vagy csak egyes helységek? Mária Terézia a Ministerialkonferenz elé utalta az ügyet; az 1752. április 29-ón foglalkozott vele. Négyfelé tagolta a kérdést: 1/ hogyan kell fellépni az ilyen megmozdulásokkal szemben; 2/ hogyan hárítandó el az ezekre tápot adó külső izgatás; 3/ hogyan kell felelősségre vonni az érseket az Erdélybe küldött levelekórt; 4/ miképpen engedendő meg az aradi ortodox püspöknek Halmágy kerületében a canonica visitatio? Az első kérdésre válaszolva, változatlanul érvényesnek tartotta az unió ügyében korábban alkalmazott elveket. A karlócai érseknek nem kívánt egyházi befolyást engedni Erdélyben (korábban sem volt erre joga ez érseknek, az illír privilégiumok sem terjednek ki erre. Ha mégis megengednék ezt, a tudatlan és könnyelmű nép nem erősödnék meg az unióban). Közvetlenül nem tartotta felelősségre vonhatónak az érseket az Erdélybe küldött levelekért, így azt javasolta: rendelkezni kell neki, hogy fürkésztesse ki a levél szerzőjét (hogy magát tisztázhassa a szerzőség gyanúja alól), s egyben el kell tiltani őt és alantasait minden egyházi befolyástól Erdélyben. A Konferenz azonban jónak látta emlékeztetni az uralkodót: vannak Erdélyben helységek, amelyek sosem fogadták el az uniót. Ezek régi szokás szerint Havasalföldéről hoztak papokat maguknak. A konferencia (ex ratione Publici et Politici) helyesebbnek látta volna, ha ezeknek (tekintet nélkül a karlócai érsek eltiltására az Erdély vallásügyeibe való beavatkozástól) hallgatólagosan 25 megengedik: ^Habsburg Birodalomból szerezzék be papjaikat. A halmágyi kerületben meg kell engedni az aradi püspöknek a visitátiót — szögezte le. A kerület ismeretesen nem egészében állt az unióra. Komoly rendelkezést javasol a kar25 A Konferenz felség-előterjesztésében a román vallásügy kényes pontjainál gyakorta használt dissimulando kifejezés szerepel.
