Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

Gr. Kemény József oklevélhamisítványai 209 A legkevésbé sikerült hamisítvány Zsigmondnak Berzevici Péter tárnokmesterhez 1431 űrnapja (máj. 31.) utáni ötödik vasárnap intézett parancsa, amellyel megtiltva, hogy bárki aranyat és ezüstöt vigyen ki Magyarországból, elrendeli a nemes fémek elkobzását és kétharmad részüknek a kincstárba beszolgáltatását, ugyanakkor engedélyezi, hogy egyharmadukat a tárnokmester magának tartsa meg (Magazin I. 410—411.). Mintha azt akarta volna, hogy minden részlet gyanút ébresszen! Zsigmond korában, de talán máskor is ismeretlen datálási mód az ünnepnap többszöröse szerinti megjelölés, s a hiba tetőzése az ,,első" sorszámmal nem magát az ünnepet azonosítani, tehát a magyarázatban július 1. helyett július 8-ra oldani fel a keltezést. Nemcsak szokatlan, hanem egyenesen elképzelhetetlen maga a tilalom. Nem volt arra lehetőség, hogy arany és ezüstérc forgalomba kerüljön. Ezt be kellett váltani, s külföldre csak pénzzé verve kerülhetett, természetesen a szokásos kereskedelmi forgalomban. Ismeretlen volt lefoglalt tárgyak értéke egyharmadának az eljáró hatóság részére átengedése is. A legkeresettebb azonban a keltezés helye. Ezzel Kemény mintha szándékosan akarta volna helyzetét nehezíteni. Zsigmond itineráriumából annyit tudott, hogy az uralkodó június 2-án Bambergben volt, innen Nürnbergbe tért vissza, ahol augusztus végéig tartózkodott. Tehát, mondja, az a Kykellev, ahol az oklevél kelt s amely — teszi hozzá — így nem azonos az erdélyi Kykellewwarral, a két város közt keresendő. Ma már pontosan tudjuk, hogy Bambergen és Nürnbergen kívül 1431. június és július hónapokban Zsigmond sehol nem bocsátott ki oklevelet,

44 s így nem is juthat eszünkbe, hogy egy magyar nevű helyet keressünk ezen a tájon. Mivel egyedül Keménytől függött, hogy mikorra keltezi hamisítványát, s így akadálytalanul választhatta volna Nürnberget is, a magyar hangzású helynévvel esetleg patrióta érzelmének kívánt kifejezést adni. Az erdélyi román kenézségek problémáját részletesen tárgyalva (Magazin II. 286—339.) Kemény két oklevél közlésével igyekezett a román társadalmi fejlődésnek ezt a specifikus intézményét megvilágítani. Lajos király 1377. május 30-i oklevelével, amelyben az uralkodó az erdélyi vajdát arra utasítja, hogy gátolja meg a püspökség és a káptalan irtásain élő kenézeknek a földesúri joghatóság alóli szabadulását (297 — 298), hamar végezhetünk. Nyilvánvalóan hamis, mivel Diósgyőrről van keltezve, holott a király akkor Marosvásárhelyen tartózkodott.

45 Nyakatekert a mód, mint jutott a szöveg birtokába Kemény: a gyulafehérvári káptalan könyvtárában akadt Fancsali kanonok másolatára, amelyet a káptalani levéltár eredetijéről írt le. Emlékezhetünk, máskor is utalt egy-egy szöveg ismeretessé tételének hasonló szakaszára, s ez rendesen hamisításról árulkodott. A másik, Péter alvajda 1363. március 3-i ítéletlevele (300 — 302) ily röviden nem intézhető el. A részletesebb tárgyalást a Documenta Valachorumba

46 hitelesként felvétele is indokolja. Tartalmilag nem könnyű a kérdést eldönteni, mivel a hasonlóan korai ítéletlevelek a bíróság szervezetét még ala44 Altmann, Wilhelm: Die Urkunden Kaiser Sigmunds (1410—1437). II. Innsbruck, 1897-1900. 176. sk. 1. 45 Sebestyén Béla: A magyar királyok tartózkodási helyei. Budapest, 1926. 49. 46 Documenta históriám Valachorum in Hungária illustrantia. Usque ad annum 1400 p. Christum. Cura Emerici Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Études sur PEurope CentreOrientale. 29. Budapest, 1941.