Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.
202 Mályusz Elemér hegyen-völgyön vágtatva elhozza hozzá Prágába, ahol halálos betegen fekszik, orvosát, Stock János szepesi prépostot, s ezzel lehetővé teszi felgyógyulását. Jutalma Szentdemeter székelyföldi falu lesz, valamint a bírósági kiváltság, amelynek értelmében sem nádor, sem országbíró, sem erdélyi vajdák nem ítélkezhetnek ügyében, egyes-egyedül a király. S természetesen az életmentő lovaglás emlékére lesz a család címere a gyorsaságot jelképező szarvas. De a fiatalabb testvér, Detre szintén kiváló ember. Papi pályára lépve decretorum doctor, küküllői főesperes, királyi káplán lesz, Tövisfőn a plébániaegyházat gyökerestül rendbehozatja, amit azután Lépes György püspök megerősít, amidőn pedig Marchiai Jakab Erdélybe jön a moldvai huszita eretnekség kiirtására, ő kerül, ugyancsak a püspök határozatából, az inkvizítor mellé kísérőül. 1837-ben akadémiai társát, Jerney Jánost „ritka becsű okmánnyal" ajándékozta meg. A máramarosi testvérek házának mestere bizonyítja ebben az 1213-i oklevélben, hogy Anka és Sára asszonyok Gedyn és Zuwa földek harmadát a bihari új egyháznak adományozták. Nem lehet kitalálni, milyen kolostorról van szó, egyetlen részlet sem rögzíthető. Legkevésbé a kolostor pecsétje lehet hiteles, mondja Karácsonyi, mivel a tatárjárás előtt a káptalanok és konventek pecsétjein nem fordulnak elő gótikus betűk, mint Kemény állítja, pontosan megadva a körirat szövegét: SIGILL. FRATRUM DE MOROMORUSIO. Az oklevél provenienciáját Kemény így állapítja meg: anyai nagybátyjának, Batthyány Ignác erdélyi püspöknek sajátkezű másolatából lett előtte ismeretes, rokonával pedig Schier X. P., a Bécsben élő ágostonrendi történektutató közölte. 20 A Nemzeti Társalkodó 1839. évfolyamában 21 adta közre a győri káptalan 1361. október 31-i oklevelét, amelynek már provenienciája is különös, mert másolatát Kemény 1824-ben kapta volna egy német barátjától, akihez a klosterneuburgi apáttól 1795-ben jutott. Az oklevél szerint Vékei Dénes és Koronch-i György Pozsony- és Valkó megyei birtokok felől intézkedve visszaemlékeznek őseikre, és megállapítják, hogy az előbbié Szt. László idejében az Ung nemzetségből származó Magyar fia Henrik comes kíséretében volt, amikor ez Kasztilia királyának segítségére sietett a pogányok ellen, távozása előtt azonban birtokát 40 ezüst márkáért eladta Koronch-i ősének, Both comesnak. A mese Keménynek azt az állítását volt hivatva bizonyítani, hogy az első portugál király magyar volt. 22 A csodabogarat a Fejérnél egy generációval fiatalabb, de kritikai érzék tekintetében még kortársnak látszó Wenzel Gusztáv megjegyzés nélkül átvette az Árpádkori Űj Okmánytárba. 23 Hamis okleveleinek jelentős csoportját Kemény az 1840-es években Anton Kurz két brassói kiadványában jelentette meg. Kurz bécsi származású újságíró volt. Politikai menekültként érkezett 1835-ben Erdélybe. Négy évig titkárként élt Kemény mellett, miközben kenyéradója biztatására maga is történészkedni kezdett. Tetszett neki pártfogójának könyvforgatásban telő élete, megérezte a történeti ismeretek, az adatok cédulákon rögzítésének és 20 Jerney János: A magyarországi káptalanok és konventek mint hielmes és hiteles helyek története. Magyar Történelmi Tár, 2(1855). 104. sk. 1.; pontosan megismétli Wenzel Gusztáv: Kritikai fejtegetések Máramaros megye történetéhez. Űj Magyar Múzeum, 7/1857/11. köt. 322., Karácsonyi: i. m. 71. sz. 21 1839. II. 21. sz. 167. 1.; Veress: i. m. 277. 22 Karácsonyi: i. m. 198. sz. 83 1. (Pest, 1860.) 41.
