Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

Gr. Kemény József oklevélhatnisítványai 201 • amellyel az erdélyi káptalannak 45 márkát adományozott,

16 Karácsonyi nemcsak azért tartja bizonyítottan hamisnak, mert Csák a jelzett évben már nem volt vajda, hanem mert az „a XVI—XVIII. században nyugtatványok szavaival él".

17 A Fejér birtokába került ötödik oklevélszöveg elkerülte Karácsonyi figyelmét. Eredetije a losonczi Bánffy család levéltárában van, állítja Kemény, a váradi káptalan benne 1299-ben a Kraszna megyei Zovány falu „lakosainak és birtokosainak" a tasnádi főesperes által előterjesztett tiltakozását örökítette meg. A panasz a helységben száz év előtt Kusalyi Jakab által alapított monostor szerzetesei ellen irányul, akik nem engedik meg, hogy rajtuk kívül más is, mint a minap Gergely, a váradi egyház papja ünnepnapokon prédikáljon, azt állítva, hogy a pápától püspöki jogkör ellátására van kiváltságuk. A főesperes addig is, amíg János kalocsai érsek királyi kancellár és más prelátusok nem határoznak, , ,protestando contradixit et contradicendo protestatus est".

18 Mondhatnók, a legutolsó szóvirág magában is elég az oklevél hamis voltának bizonyítására, de még hozzátehetjük: hiányzik az eredeti oklevél, annak pedig a leghalványabb nyoma sincs, hogy Zoványban valaha kolostor állott volna.

19 Ha az Urkundenbuch szerkesztőinek Tagányi kíméletlen bírálatára volt szükségük, hogy kritikusi kötelességükre rádöbbenjenek, nem csodálhatjuk, hogy a félévszázaddal előbb élt magyar történészek ellenállás nélkül hagyták magukat félrevezettetni a bizarr hamisítói ötletektől. Mentségükre szolgálhat, hogy részben személyes ismerősei voltak Keménynek, elhitték neki, hogy a közölt szövegek valóságos oklevelek másolatai. Mivel a Kemény kezén átment oklevelek közt több-kevesebb hiteles is van s így egyetemlegesen nem vethető el valamennyi, indokoltnak véljük a hamisítványok számbavételét. 1830-ban a Tudományos Gyűjteményben [IV. 21 — 27.] három 1436. évi oklevelet találunk, amelyekben Kemény családja akkor élt két tagjának hírnevét öregbítette. ,,Ez előtt egynéhány esztendőkkel Bécsben való hosszas" léte alatt, meséli, még nem tudta megmondani, honnan származik családjának ősi címere, amely koronából kinövő szarvast ábrázol. Hazatérve kezébe került Zsigmond oklevele, s mert ez ,,a honni és idegen historicusok előtt eddig elé egészen esméretlen", most világosságra bocsátja. Ezek után azt remélhetnők, hogy eredeti oklevelet ismertet. Nem, ez is légből kapott. A királyi adománylevél méltóságnévsora megfelel ugyan a keltezésnek, látszik, hogy hiteles oklevél vázára illesztette adatait, de családja XV. században élt tagjairól már semmi megbízható adata nem volt. A XIX. sz. végén Fraknói Vilmos a vatikáni levéltárban rábukkant Zsigmond 1433-i kíséretének tagjai közt gyerőmonostori Kemény egész rokonságának nevére, [Turul, XI. 6.], de az állítólagos lovászmester „Demeter (magnificus) fiai, Lőrinc és Detre ezek közt nem szerepelnek. Az idősebb testvér azzal szerez a királynál elévülhetetlen érdemet, hogy 16 Fejér Qeorgius: Religionis et ecclesiae christianae apud Hungaros initia. Buda, 1846. 241. 17 Karácsonyi: i. m. 146. sz. 18 Fejér: i. m. Codex VII/4. 255. Az oklevél újból kiadva: Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár. V. (1864) 257. 19 Györfjy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. Kraszna megyét tárgyaló része nem tartalmaz zoványi monostort említő adatot. — Az oklevelet hitelesnek fogadta el, a kolostort pedig ferencrendinek vélte Balics Lajos : A római katholikus egyház története Magyarországon. II. köt. II. rész, Budapest, 1890. 360, 365.