Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

200 Mályusz Elemér Tagányi valamennyi megállapítása bekerült Karácsonyi Jánosnak, a hamis oklevelekről készült katalógusába,

9 a királyi oklevelekről szólókkal pedig egyetértett Szentpétery is.

10 Nem volt könnyű hitelt adni a Tagányi-bírálat megbélyegző ítéletének. Pauler azután is, hogy meggyőzte őt Tagányi, még mindég ,,akár mint csaló, akár mint megcsalt" szavakkal utalt Keményre, jelezve, milyen szívesen hinne a második véleménynek. Ugyanitt egy célzása elárulja, hogy Tagányi kortársai egymást közt már tárgyalták Kemény eljárását. Utal ugyanis arra, hogy a Kemény másolatából ismert oklevelekkel szemben Komáromy András a Turul 1892-i évfolyamában óvatosságra intett.

11 Ez a figyelmeztetés így hangzik: Mindkét oklevél ,,gr. Kemény József másolatából közöltetett, ami annyit jelent, hogy vigyázz!!"

12 így aláhúzva és két felkiáltójellel, tehát Tagányi nyílt beszédével szemben szerfelett óvatosan fogalmaz. Komáromy levéltári kollégája volt Tagányinak, egymás közt, de hivatalfőnöküket nem háborgatva, úgy látszik, szóba jöhetett a probléma. Tagányi bírálata a magyar történeti kritikai irodalom kimagasló alkotása. Remekmű a maga nemében, amelyről kár volna elfeledkezni. Méltó arra, hogy kedvéért ismételten fellapozzák a Századok 1893. évfolyamát mindazok, akik kritikusi vénájukat erősíteni szeretnék. Karácsonyinak sikerült több számmal megtoldani a Kemény-féle hamisítványok sorozatát. Az egyik, amely elkerülte Tagányi figyelmét, IV. László 1275-i oklevele, amellyel Kecskés vár domonkosrendi szerzeteseinek évi 800 kősót ajándékozott a tordai sókamarából. (179. sz.) Kemény a kolozsmonostori konvent levéltárában levő eredetijére utalt, ott azonban nem volt megtalálható. A többi, szintén erdélyi tárgyú oklevélnek nincs szász kapcsolata. Ezek közül öt Fejér közléséből lett ismeretes.

13 ő azok szövegét Keménytől kapta ajándékba azzal a megjegyzéssel, hogy eredetijük — egy esetben 1716. évi kolozsmonostori konventi átiratuk — a gróf birtokában van. Közülük a legrégibb, Belus nádori vicecomes 1201-i nyugtája az összes nemesek közgyűlésének második napjáról keltezve kiáltó anakronizmusával feleslegessé tesz minden cáfolatot, a kolosmonostori konvent 1275. és az erdélyi káptalan 1280. évi malomadományozásról, itt. birtokeladásról szóló oklevelei pedig tartalmukkal lehetnének korszerűek, nyelvezetük azonban a XIII. századénál sokkal fejlettebb.

14 Hitelességük ellen szól az is, hogy bár Kemény az eredeti okleveleket birtokában levőknek mondja

15

, azok ott nem találhatók. Csák Máté erdélyi vajda 1277-i oklevelét, 9 Karácsonyi János: A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig, Budapest, 1902. 10 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk.: Szentpétery Imre, Borsa Iván. I—II. Budapest, 1923 — 1961. 942, 1875, 2645. sz. 11 Pauler: i. m. II. 594. 12 Komáromy András: Magyar nemzetségek. Turul, 10 (1892) 24. 13 Codex diplomaticus Hungáriáé ecelesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I—XI. Budae, 1829 — 1844. 14 Karácsonyi: i. m. 67, 144, 153. sz., Fejér: i. m. VII/4. (1837) 70, 162, 181. — A győri káptalan 1244-i oklevelét (Fejér i. m. VII/4. 97.) Karácsonyi (i. m. 89. sz.), mint arra Veress figyelmeztet (i. m. 8.), tévesen tartja hamisnak, azzal érvelve, hogy „nyelvezete a XIII. századénál sokkal fejlettebb" és a Szenté—Mágócs nemzetség teljesen ismeretlen tagjait szerepelteti, mivel az oklevélnek várad-hegyfoki konventi 1319. szept. 7-i átirata kétségtelenül hiteles Országos Levéltár, Diplomatikai Fény képgyűjtemény (A továbbiakban: OL, DF) 253415. 15 Authographum in arehivo familiae Kemény. (Fejér: i. m. VII/4. 163.)