Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

Gr. Kemény József oklevélhamisitványai 199 nőst, kedveskedésül a kortárs Wesselényinek, akinek családfája alig nyúlt fel a XV. századig. IV. Bélának a szentléleki vár felépítésére 1251-ben adott parancsát (85. sz.) Tagányi a hamisító rögeszméjével indokolja ,,az egész székelyföldet telerakni régibbnél régibb várakkal". Tudományos vitát volt hivatva eldönteni az erdélyi káptalan 1320-i oklevele (375. sz.). Ennek előzménye, hogy az ellenfél állítása, amely szerint az erdélyi vajda szolnoki ispáni tisztségén a Tisza menti megye ispánságát kell érteni, általános elfogadásra talált. Kemény ekkor két megsemmisítő argumentumot kovácsolt igaza bizonyítására. Az első, egy 1248. évi hiteleshelyi oklevél O. D. Teutsch-Fr. Firnhabemek a bécsi akadémia Fontes rerum Austriacarum sorozatában megjelent oklevéltárában látott napvilágot 1857-ben.

6 Itt ,,egy soha nem létező Orbán erdélyi vajdával" azt mondatja, hogy az ő jogköre csak a Meszesig terjed. A második bizonyíték az erdélyi káptalan 1320-i oklevele (375. sz.), amelyben a bálványosi várnaggyal expressis verbis az erdélyi Szolnok megyét nyilváníttatja ennek, alkalmas volt a győzelmet az ő javára biztosítani. Az erdélyi káptalan 1336-i oklevelét (527. sz.), amelynek a Kornis család levéltárában, ahol lennie kellene, nyoma sincs, G. D. Teutschnak adta át, hogy más oklevelekkel együtt közölje a bécsi akadémia történeti folyóiratában.

7 Az oklevél, amelynek, mint Tagányi megfogalmazta, ,,minden szava hazugság", tetszhetett a megajándékozottnak, hiszen arról értesült, hogy (Lackfi) István erdélyi vajda anyanyelve német, felesége szász családból származik s hozományul 177 budai ezüst márkát visz magával a vajdai udvar fényének biztosítására, mint özvegy pedig, mivel gyermektelen, férje egyik rokonának adja át javait, a pajzsok kivételével. A kerci monostor 1306-i oklevele (305. sz.) megfogalmazásának oka Tagányi szerint az lehetett, hogy Kemény dicsekedni akart annak korai voltával, a Fogarasföldnek terra Blacorum, ül. terra Bulgarorummal azonosságát állító 1231-i káptalani oklevél (64. sz.) pedig még 1601-i konventi átírásában is számíthatott a román történetszemlélet megfogalmazóinak hálás örömujjongására. A bírálat kritikai megjegyzései általános elfogadásra találtak. Fauler Gyula éppen befejezett nagy munkája függelékében több erdélyi vonatkozású oklevéllel egészítette ki a hamisítványok sorozatát. Az egyikben Kemény a Mária Teréziától báróságot nyert hadi élelmezési vállalkozó Gerlichich János-Félix unokájának, Gerliczy Fülöp erdélyi kincstári tanácsosnak, Kun grófnő férjének sok évszázados magyar mágnás ősöket ajándékoz, legelői a halicsi Jaroslaw elfoglalásában (1231) magát kitüntető Iacobus filius Iacobi báni filii olim Gerliczi-t, akiről, mondja Pauler, ,,a kor okmányaiban sehol másutt nincs szó". A másikban a Baranya megyei Kemény fia Lőrincet, „kinek se Erdélyhez, se a Keményekhez semmi köze nem volt", megteszi de Gereu-nek, azaz a gyerőmonostori Kemény család tagjának s vele ostromoltatja a feketehalmi várba zárt István ifjabb királyt, aki arra kéri a hunyadi várnagyot, hogy jól megvasalt kocsikon szállíttasson neki hadi szereket. Családja dicsőségét még inkább igyekszik növelni Kemény 727. András 1297. évi oklevelével, amellyel a kiirtásra ítélt Loránd erdélyi vajda valamennyi birtokát Gerő fia Miklósnak adatja s ezzel „nagy zavart okozott" történetíróink körében.

8 6 Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. H/15, köt. 68. 7 Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsc[uellen 3/1850/II. köt. 379. 8 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. (Második, javított kiadás.) Budapest, 1899. II. 596. sk. 1.