Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

MÁLYUSZ ELEMÉR GRÓF KEMÉNY JÓZSEF OKLEVÉLHAMISÍTVÁNYAI Az erdélyi szász oklevéltár

1 első kötetének megjelenését 1892-ben elragadtatott csodálat fogadta. A Századokban a szerkesztő, Szilágyi Sándor előzetesnek szánt híradásban a „legkitűnőbb külföldi publikációk mintájára készültnek" mondotta, amely kiállja példaképeivel a párhuzamot.

2 ő nemcsak a Székely Oklevéltár szegényes nyomdai kiállítására gondolva érezhette áthidalhatatlannak a távolságot, hanem mert meglepte a gondos anyagfeltáró munka, amely a vállalkozás egészét tartva szem előtt bonyolódott le. Azóta közel egy évszázad múlt el, de a sorozat újabb és újabb kötetei változatlanul megőrizték hétköznapi kiadványaiktól elütő előkelőségüket. Mert ugyan kit nem ejtett bámulatba, hogy minden oklevélnél pontosan felsorolva megtalálhatta valamennyi kiadást, nemcsak a teljeseket, a részlegeseket is, vagy hogy a pecséteknek nemcsak meghatározását, hanem pontos leírását olvashatta, soknak szép fényképét láthatta, az indexek pedig terjedelmükkel is bizonyították, hogy elérik a teljesség maximumát. Szilágyi, mint vérbeli szerkesztő, a munkához méltó bírálat feltételeit a cenzor személyének kijelölésével és a kritika terjedelmének megállapításánál tanúsított előzékenységgel biztosította. „Hivatott szakembert" ígért s szavát megtartotta. Tagányi Károlyt kérte fel, a bírálatot pedig rövidítés nélkül közölte. Ez egy nyomtatott ívnél valamivel terjedelmesebb lett. A bíráló viszont megbízója előzékenységét azzal viszonozta, hogy ismertetését késlekedés nélkül megírta, annyira félretéve minden más elfoglaltságát, hogy az az 1893. évfolyam januári számában meg is jelenhetett.

3 Tagányi számára az oklevéltár átolvasása tájtörténeti kérdéssel való foglalkozást jelentett. Kedvelte megfigyelni, mint állanak össze az élet apró jelenségei oly mozaikszemekké, amelyeknek további egységekbe tömörülése élet jelenségek körvonalainak feltűnését ígérik. Az ő tája azonban szülőföldje, a Nyitra-vidék volt, az ország ellenkező oldalán. Erdélyhez valószínűleg hivatali elfoglaltsága hozta közel. Az Országos Levéltárban az erdélyi állagok gondozása az ő feladata is lehetett, ha nem is állandó jelleggel. Ahogyan felfogta bírálói tisztét, azzal is példaképe lett törtónetkutató utódainak. Nemcsak elolvasta a kötetben közölt szövegeket, hanem azt is megállapította, melyek a nem hitelesek, melyek a hamisítványok. Seregszemléje nyomán ezek két csoportba voltak oszthatók. 1 Zimmermann, Franz

—Werner, Carl: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Hermannstadt, 1892. 2 Századok, 1892. 691. sk. 1. (Októberi szám) 3

Uo., 1893. 41-67. 1*