Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - IRODALOM - Nagy Ádám: Iványosi-Szabó Tibor: Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások. Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985 / 183–187. o.

186 Irodalom árpa és a zab árának alakulása is. A legalacsonyabb ós legmagasabb árak között átlag öt—tízszeres különbségek tapasztalhatók. Egyedülállóan kirívó eset az árpa 1685-ös hússzoros kiugrása. A három legfontosabb gabonanemű, (búza, árpa, zab) értékváltozását 1720 — 1760 között grafikonon is tanulmányozhatjuk. Viszonylag azonos idejű emelkedéseket és süllyedéseket láthatunk ós azt, hogy zömmel a búza vezet, különösen az emelkedések terén. Ugyancsak rövidebb elemzésre kiemelt áruk a bor, a ló, a szarvasmarha, a hentesáruk, a kenyér, és a só. Az árak mozgásának tendenciáját a vizsgált korszakban fontosabb termékek köré csoportosítva egy táblázatban is megfigyelhetjük. Húsz áru közül ötöt kivéve, mindegyiknél emelkedtek az árak. Természetesen nehéz lenne sommásan leírni az árváltozások eredőit, mozgatóit, hiszen rengeteg szempont együttes hatásáról van szó. Nehéz azért is, mert nincs kellő összehasonlítási lehetőség más országrészek adataival. Csak azt tudjuk, hogy vidékenként ós időszakonként változtak az árak, de igen kevés bizonyító adatsor áll rendelkezésünkre, amely alapján meg lehetne határozni a változások mértókét, arányait, irányát stb. így hát a szerző is — jogosan — óvatos következtetéseiben. Rendkívül fontos az árak kérdése. A használható adatok és szövegkörnyezetük alapján lehet igazán hitelesen ábrázolni egy-egy település sajátos gazdasági, de még politikai viszonyait is, gazdasági kereskedelmi tevékenységét, az itt élők életkörülményeit, életszínvonalát; meghatározni az árutermelés ós pénzgazdálkodás bontakozása kapcsán a fejlődés irányát ütemét stb. Mindehhez nem elegendőek a leíró források. Ennek szellemében következik a bérek alakulását feltáró tanulmány, amelyben szintén kecskeméti adatokat találhatunk a hódoltság utolsó évtizedeiből. E témában is idézhetnénk sok történész figyelmeztetését, Acsády Ignáctól, Ránki Györgyig, akik szerint gazdaságtörténet nélkül nincs politikai történet sem. A bértörténet pedig egyik alappillére az ezirányú kutatásoknak. A szórványos adatok erősen magukban hordozzák a torzítás veszélyét. Esetünkben azonban szerencsére olyan források vannak, amelyek folyamatosak 1662-től a török kiűzéséig. Ilyenek a város adókönyvei, közmunka összeírások, számadási lajstromok, a városi számvevők iratai, számadáskönyvek és a református egyház gondnoki naplója. A források további évek adatait is tartalmazzák, a szerző mégis csak a hódoltság utolsó negyedszázadával foglalkozik, mint önállóan értékelhető egységgel. 1686 után ugyanis e vidéken merőben új gazdasági és közigazgatási viszonyok alakultak ki. A tanulmány első részéből a mezőváros XVII. századi gazdálkodását ismerhetjük meg nagy vonalakban, majd a város társadalmi rétegződését. Alapvetően három nagy csoport volt meghatározó: az állattenyésztők, az agrár-ipari-értelmiségi középréteg, valamint a bérmunkások. A bérek változásának feltárása kapcsán mód nyílik a különböző rétegek életkörülményeinek, életszínvonalának felvillantására is. A szerző tízezer fő körülire teszi a század végén Kecskemét lakosságát. Az adófizetők összességén belül a legszegényebbek száma több, mint duplájára nőtt 1676 —1688 között. A meglehetősen pontosan vezetett adólajstromok alapján a vadszám kiszámolásával a vagyoni helyzetről többféle szempontú kimutatás készülhet. Nyilvánvaló összefüggés látszik az elszegényedés, valamint a munkavállalók és a munkáltatók számának alakulásában. A bérmunkát vállalók (cselédek, zsellérek, napszámosok) az összlakosság 25 —30%-át alkothatták. A tanulmány rendkívül értékes része a bérek leírása. Itt sorakoznak a szerződésben rögzített munkavállalások és az azért járó konvenció vagy bér. Eves szerződést kötött a város a prédikátorral, csaplárossal, pásztorokkal stb. Külön fejezetet képez a nem-konvenciósok bére, amely egy-egy alkalmi munkaszerződésben maradt fenn, napszámbérek, szolgáltatások, posta, fuvar, egyéb szállítás költségeinek meghatározásakor. Jellemző a leírtakban a készpénz és a természetbeni juttatások aránya s ezek változása, figyelemre méltó az egyénekhez, helyzetekhez alkalmakhoz való alakítás. A leírt bérek elemzése rendkívül aprólékos, koronként és területenként sajátos módszer kidolgozását igénylő munka. A készpénzben és természetben fizetett bérek értékét egy nevezőre kell hozni ahhoz, hogy értékelni lehessen. A közös nevező ez esetben is a dénár, ami tulajdonképpen az átszámolással egy dénárban megadott viszonyszámot jelenti. Maga az átszámolás is bonyolult művelet; pontosan kell tudni az egyes természetben juttatott áru (élelmiszer, ruházat stb.) árát. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy pl. másfajta minőségű ruhát vagy csizmát számolnak el a város földesurának, mást a jegyzőnek, kanásznak. A pénzben meghatározott egész évi bérek sokféle összevetésre adnak alkalmat. így táblázatba rendezve láthatjuk az éves konvencióval rendelkezők fizetését és a fizetések összetevőinek arányát. A jól értékelhetőség miatt egyetlen év (1677) összesítése történt meg. A készpénzfizetések ós a természetben meghatározott részek alakulása hosszabb időszak alatt (1662 — 1685) mutat ki tendenciákat, a 60-as években emelkedést, majd csökkenést. További elemzési szempont, hogy ez a hullámzás miként függ össze az árak, illetve a meg-