Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - IRODALOM - Stipta István: Hajdu Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Bp., 1985 / 187–189. o.

Irodalom 187 élhetés alakulásával, ós milyen hatású a különböző társadalmi rétegek életkörülményeire. Ugyancsak érzékeny mutató lehet a napszámbérek változása. A hódoltság utolsó évtizedeiben a lakosság élete egyre nehezebb lett, ezt a felszabadító háború még tetézte. A városi tanács több rendelettel igyekezett szabályozni az életfeltóteleket, a nyomor adta visszaélési lehetőségeket. De az árak és bérek részletes feltárása már ennyi adat alapján is láttatja a megélhetési nehézségeket. S ha már megélhetésről van szó, szinte természetszerűen adódik a következő tanulmány témája, amely a migráció hatását, irányát, mértékét vizsgálja Kecskemét életében 1662 — 1711 között. A népesség ugyanis keresi az élet lehetőségeit, és emiatt nem ritka a helyváltoztatás. Különösen a török hódoltság területén volt ez így. Az Alföldön élők hármas terhei igazán súlyosak voltak. Egy Kecskemét méretű mezőváros életében talán mást jelentett ez az időszak, a város bizonyos szempontból oltalmat jelentett. A fennmaradt jegyzőkönyvi töredékek, városi adó- és számadáskönyvek dézsma- és robotjegyzőkönyvek, levelezések adatai engednek következtetni erre. Az adózás igen fontos tényezője volt a vidék életének, és a város tisztségviselői e tekintetben elég pontosan látták el az adminisztrációt. A kimutatásokban nyomon lehet követni a változásokat, a háborús viszonyok miatti menekülők betelepedését, és esetleg az adózás miatt a továbbállok távozását. Szerencsés véletlen, hogy megmaradt egy olyan összeírás 1689-ből, amely sok részletes adatot tartalmaz. így megállapítható a vidékiek ós a helybeliek aránya a város tizedei szerinti részletezésben, sőt a vidékiek száma származási helyük szerint. Természetesen ez nem egy évben törtónt változást mutat. Az 1662-től több évből megmaradt adólajstromok ellenőrzési lehetőséget is adnak. Fontos persze a migráció másik oldala, az elvándorlás nyomon követése is. Mennyire meghatározók a háborúk vagy a békésebb évek, esetleg a török uralom; merre felé voltak kapcsolatai a városnak? Kimutatható egyes települések között az oda-vissza irányú népmozgás is. Van tehát mód a hódoltsági terület alaposabb megismerésére, a helyi források részletes feltárásával. A kötet utolsó tanulmánya szinte összegzése mindannak, amit az előzőekben módszertani ismeretekből és a történeti segédtudományok ismereteiből hasznosítani lehet Igaz, kitűnő források álltak rendelkezésre Nagykőrös népe és gazdálkodása részletes elemzéséhez, az 1689-es nyilvántartások alapján. Szó kerül a város társadalmi rétegeinek százalékos megoszlásáról, vagyoni helyzetükről, lélekszámukról, összetételükről. A gazdálkodás kapcsán statisztikai módszerrel lehet kamatoztatni az adatok információit. Pontosan meghatározható a vadszám szerinti adózás (név szerint is), az állatállomány nagysága, megoszlása, az állatállomány vagy a növénytermesztés megoszlása az egyes rétegek között. Valószínűsíteni lehet a terméseredmények nagyságát az előállító rétegek szerint. Megközelítően pontos kép rajzolódik ki az egész település lakosságának vagyoni rétegződéséről. Hallatlanul nagy értékű munkát végzett Iványosi-Szabó Tibor. Mértéktartó és körültekintő értékeléseiben előfordulhatnak ugyan hibák, akadhatnak túlzások is, ezek korrigálásához azonban újabb kutatásokra, újabb eredmények megfogalmazására lenne szükség. Nagy Ádám HAJDÚ LAJOS: BŰNTETT ÉS BÜNTETÉS MAGYARORSZÁGON A XVni. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN Budapest, Magvető Kiadó (Nemzet ós emlékezet), 1985. 448 p. A XVIII. század második felének történelme nem szívesen kutatott korszaka honi históriánknak. A kutatásoknak irányt szabó, modern szemléletű szintézis sincs még erről az időszakról; az avatatlan szemlélőnek egyenesen úgy tűnik, hogy a „tízkötetes" is éppen ezt a századot kerülgette és hagyta hátra. A korabeli történetírás kevés, e téren ma is használható művet hagyott örökül; feltáratlan még a levéltári anyag nagy része és szinte érintetlenek a helytörténet forrásai. A „rejtélyes századra" vonatkozó kisszámú köztörtóneti részfeldolgozás közül Kosáry Domokos könyve emelhető ki: a művelődés, a szellemi élet merész módszerű, friss szemlélettel megírt történelme ösztönzés és kihívás más történeti tudományszak művelői felé. Úgy vélem, hogy Hajdú Lajos eddigi munkássága a tereziánus és jozefinista igazgatás és igazságszolgáltatás terén szintén a példaszerű kivételek közétartozik. A nagy egyéniségeit (Bónis György, Degré Alajos, Csizmadia Andor, Both Ödön) ós részben presztízsét is vesztett XVIII. századi jogtörténetkutatás