Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János–Miskolczy Ambrus: Egy prefekt halála / 111–112. o.

Egy prefekt halála 133 A püspököt Vay szinte rimánkodva kérte, hogy pásztorlevél kiadásával és tekintélye latba vetésével segítsen a nép lecsendesítésében és a polgárháború veszélyének elhárításában, ^aguna azonban — az október 3-i uralkodói manifesztumok után — nemet mondott. Válaszában egyfelől kizárólag a hatóságokat okolta a helyzet elfajulásáért, másfelől arra hivatkozott, hogy ilyen jellegű megnyilatkozásával ő maga vesztené el hívei előtt amúgy is megcsappant hitelét; ugyanakkor Vaytól, ravaszul kiváró politikus módján, olyan konkrét bizonyítékokat kért, amelyek a polgárháború közeli kitörésére mutatnak! A hatóságoknak a szervezkedés főemberei „kikapcsolását" célzó igyekezetét Marosszékben és Kolozs megyében koronázta nagyobbszerű siker. Az előbbi törvényhatóságban október 9-én elfogták a hivatalos közegek előtt szinte Erdély szerte ismert „bujtogató" propagandistát, a náznánfalvi román pap fiát: Vasile Popot, azaz Pap László tribunust. A szék rögtönítélő törvényszéke Marosvásárhelyen október 12-én, annak ellenére, hogy a vár tisztikara Gróf Toldalagi Ferenc főkirálybírót a verdikt végrehajtásának meggátlására kérte, Popot október 12-én bitófára küldte. Tette ezt a város népének nyomására, amely arra a hírre, hogy Úrban Szászrégent elfoglalva, Vásárhely ellen indul, határtalan ingerültséggel lépett fel a szék vezetőinek állítólagos erólytelenségével szemben. Kolozs megyében október 11-én még nevezetesebb román személyiség: Alexandru Bátrineanu — Baternai Sándor — került a gróf Mikó Imre helyettes országos biztos által a törvényellenes szervezkedés egyik gyűlhelyéül jelentett Báré községbe kirendelt katonaság kezébe. Bátrineanu a román nemzeti mozgalom fiatal és radikális vezetőinek szűkebb élvonalába tartozott. Már Axente idézett levele is őt nevezte meg, mint olyant, aki a Mezőségen a felkelést irányítja, ha annak eljön az órája. A májusi balázsfalvi gyűlés a román Nemzeti Komité tagjává választotta, ő maga tavasztól szakadatlan szervező- és propaganda munkát végzett a románság körében. Ezért a hatóságok már korábban elfogató parancsot adtak ki ellene, mire illegalitásba vonult. Elejétől végéig részt vett a balázsfalvi összejövetelen, és az egyik főszerepet játszotta a felkelés szervezeti kereteinek és módjának kidolgozásában. A nála talált irományokból ismerte meg legelőször és teljességében az ország annak a szervezkedésnek a méreteit, formáját és célját, amely Erdély nagy részét behálózta. Bátrineanut és a vele együtt elfogott Vasile Simonist a rögtönítélő törvényszék október 13-ára virradóan kötélre ítélte és még aznap felakasztatta. A per lefolyását és a verdikt alapjául szolgáló bizonyítékokat az alább közölt dokumentumok tükrözik, ezért tartalmi összefoglalásukra nincs szükség. Néhány megjegyzés azonban ide kívánkozik. A törvényszók teljesen jogszerűen járt el. A játszma tétje a forradalom vagy ellenforradalom győzelme volt. Erdély hatóságai, különféle okoktól indíttatva az előbbi oldalára álltak, következésképpen annak érvényes rendeletei alapján kellett ítélkezniük; annál is inkább, mert Vay salvus conductusa a balázsfalvi gyűlés után elkövetett tilos cselekedetekre semmiképpen sem vonatkozott. Bátrineanut viszont tetten érték, ő maga semmi olyant nem igyekezett letagadni, amit ellenében a tanúk és a lefoglalt dokumentumok úgyis bizonyítottak. Sőt beszámolt Erdély prefektúrákra osztásáról is, és megnevezte az élükre állított prefektusokat. Az persze érthető, hogy olyan terhére rótt cselekményt, amelyre hiányoztak az egyértelmű bizonyítékok, nem ismert be. Mentségére mindössze azt hozta fel, hogy tetteiben rossz szándék nem vezette. Miután pedig ezek a fennálló előírásokba ütköző tettek statáriális elbírálás alá