Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János–Miskolczy Ambrus: Egy prefekt halála / 111–112. o.

Egy prefekt haldia 131 kormány által létrehozott szervek és kinevezett funkcionáriusok intézkedéseinek érvényességét, illetőleg törvénytelennek minősítette azok működését, a nemzetek közt keletkezett súrlódások megszüntetése ürügyén betiltott mindenféle katonaszedést és toborzást, Magyarországot pedig ostromállapotba helyezte, kapcsolt részeivel és Erdéllyel együtt. Ferdinánd első pillantásra jogszerűen tette meg e lépést, hiszen fentebbi utasításait ellen jegyeztette a csupán e célra és egy napra kinevezett, puszta bábként használt új miniszterelnökkel: gróf Récsey Ádámmal. Valójában azonban eljárásának még formális jogszerűségéhez is kétség fér: Récsey kinevezése a magyar politikai vezetés megkerülésével történt, Récseynek pedig nem voltak miniszterei, akiknek képviseletében az ellenjegyzést törvényesen eszközölhette volna! A pesti nemzetgyűlés — amint ismeretes — nem adta meg magát: az uralkodó parancsainak elfogadása helyett korábban követett irányvonala mellett döntött. Az immár nyílt konfrontáció mindenkit válaszút elé állított: Béccsel vagy az elnyert félfüggetlensége és vívmányai őrzésére és megvédésére kész nemzetgyűléssel, illetőleg az ügyek ideiglenes intézésére általa felhatalmazott Honvédelmi Bizottmánnyal halad-e együtt. A román nemzeti mozgalom a hivatkozott fejedelmi leiratokban vonatkozó saját korábbi határozatainak császári törvényesítését látta. A székelység és Erdély magyarbarát elemei Pest oldalán sorakoztak fel. Ezt tették Erdély törvényhatósági és egyéb politikai funkcionáriusai is. Ez utóbbiak — főispánok és kormánybiztosok — azok közé tartoztak, akiknek megbízatását október 3-án hatálytalanította, működésót beszüntette az uralkodó. Lelépésük az adott helyzetben egyet jelentett volna azzal, hogy az ellenforradalom erőinek és szövetségeseinek adják át a hatalom általuk gyakorolt részét. Közben napvilágra jött, hogy Bécs oldaláról nem csupán szavakról van szó. Október elején az erdélyi katonaság egyik magyarhű egysége feltartóztatott, mert gyanúsnak talált egy Puchnerhez igyekvő sorezredbeli futártisztet. Megmotozása döbbenetes eredménnyel járt. Latour császári hadügyminiszternek még az október 3-i manifesztumok előtt kelt parancsát találták meg nála, amely pontosan kidolgozott haditerv részeként utasította Puchnert, hogy számolja fel a magyar párt erdélyi uralmát, és megszabta: mikor és hogyan induljon el seregével Budapest ellen. A magyar közegeknek nem volt okuk kételkedni abban, hogy a főhadparancsnok a rendeletet előbb-utóbb kézhez kapja, és teljesedésbe is veszi. Ennek fényében egyszerre igazolódott az agyagfalvi gyűlés létjogosultsága. És megerősítette mindez annak szükségességét is, hogy a román harci szervezkedés hatálytalanítását a lehető legnagyobb erélylyel, a legvégső eszközöknek, így az elrettentés politikájának alkalmazásával kell megkísérelni. Ha a román fegyveres felkelés gondolata szeptemberben — Balázsfalván — öltött is testet, már korábban megszületett. Ioan — másként Severu — Axente, a román mozgalom egyik radikális hangadója, a Balázsfalván prefekttó lettek egyike, már 1848 áprilisának elején tájékoztatta Bärnu^iut, hogy ők — a fiatalok — olyan terveket szőnek, amelyeket az idősebbek és mérsékeltebbek talán nem is helyeselnének; minden esetre, ha felkelés látszanék tanácsosnak, ők — és felsorolta: melyikük hol — megkezdenék. A tervet elsősorban Erdély vértelen, de mégis forradalmi átalakulása odázta el, amellyel a román mozgalom több társadalmi követelése is teljesült. De még a tömegek sem voltak lelkileg felkészítve arra, hogy fegyveres harcra legyenek mozgósíthatók. Végül a 9*