Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 101 a történetírásban őt és életművét ért támadások ellenében; a harmadik szakasz Werbőczy munkáinak leírását, különösképpen pedig aTripartitum ismertetését tartalmazta volna ,, Consuetudo és Jus Consuetudinarium magyarázatával együtt"; az utolsó, negyedik szakaszban Horvát a „Hármas Könyv törvényes Bévételé"-t bizonyította volna be, elemezve egyúttal a mű ,,belső érdemeit". A második kötet a ,,Verbőtzi Nemzetség Diplomatariumát" és különböző más dokumentumokat foglalta volna magában.

102 Mindebből azonban mindössze a könyv bevezető fejezetének első szakasza készült el, amely a Hunt-Pazmán-nemzetségből származó Werbőczy és Kerepeczy-család elágazásairól, a magyarországi genealógiai táblák készítésének módjáról, továbbá a régi magyarok vallásáról szól, elsősorban Cornides Dániel: Commentatio de religione veterum Hungarorum c. művét felhasználva.

103 Mielőtt rátérnénk a töredékes anyag ismertetésére, illetve elemzésére, érdemes szemügyre vennünk és megvizsgálnunk a Horvát által összeállított előfizetői jegyzék alapján azt az olvasóközönséget, amely igényt tartott Horvát könyvére.

104 Az olvasók kategorizálásában két szempontot vettünk figyelembe. Először is az egyes társadalmi rétegeket a XIX. század magyar társadalmának hierarchiájában elfoglalt helyük, másrészt foglalkozásuk (ti. hogy miből éltek meg) szerint csoportosítottuk. Ennek megfelelően a következő kategóriákat állítottuk fel: 1. főrangú (világi és egyházi) olvasók; 2. a felsőpapsághoz tartozó olvasóközönség (püspökök, nagyprépostok, prépostok, apátok, szerzetesrendi főnökök); 3. katolikus ós protestáns alsópapság (kanonokok, püspöki titkárok, esperesek, lelkészkedő papság, egyházi főiskolában vagy középfokú iskolában tanító tanárok, szerzetesrendi (tanítórendi) tanítók, szerzetesrendek alkalmazottai; 4. birtokos köznemesség; — ez utóbbi csoportot, amely Horvát olvasóközönségének mintegy 70%-át alkotta, az 1818 —1820-as állapotnak megfelelően foglalkozásuk szerint osztottuk fel, mégpedig: a) királyi kormányszékeknél és felsőhatóságoknál alkalmazásban állók; b) vármegyei hivatalban alkalmazásban lévők; c) városi hivatalokban alkalmazottak; d) uradalmi (földesúri) tisztviselők. Külön kategóriába (5.) soroltuk az ugyancsak kivétel nélkül nemesi származású ügyvédeket, ügyészeket, akiket alcsoportokba osztottunk be, nevezetesen: az ügyészek között találunk a megyénél és uradalmakban alkalmazottakat; az ügyvédekhez számítottuk a Királyi Kúriánál szolgálókat (ún. törvénj^es ügyészek), a vármegyénél alkalmazott ügyvédeket és főszolgabírókat, továbbá a Pesten tevékenykedő törvényes 102 Tud. Gyűjt. 1818. X. 125. ,l>3 OSZK Kt. Fol. Hung. 754. A mű bevezetésének két változata szerepel a kéziratban. Az első a 4. bekezdés (§) negyedik sora után megszakad (14—14. ff.). A második változat 1 — 2. §-a szinte szóról szóra megegyezik az első változat ugyanazon bekezdéseivel (34 — 36. ff.). A 35. f .-n jelzés nélkül közbeékelődnek a 3. és 4. § nagyobb részletei, amelyek néhány stilisztikai javítástól eltekintve megismétlődnek a 37. ff.-on. Mi ez utóbbi, megismételt bekezdéseket vettük elsősorban figyelembe, bár néhány megállapítást az előző, 3. §-ban megfogalmazott gondolatokból is kiemelünk, ezekre hivatkozunk. Az első szakasz all — 26. §-okat foglalja magába (42 — 55. ff.). — A kéziratról egyébként említést tesz Fraknói Vilmos is, megjegyezve, hogy a Nemzeti Múzeum Könyvtárában megtalálható a mű „néhány lapra terjedő részlete". Werbőczy István életrajza. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1899. 4.; Fraknói azonban nem bocsátkozik e néhány fólióbólálló kézirattöredék elemzésébe, nem is használja fel annak megállapításait. 104 Itt csupán az adatok tényszerű ismertetéseié szorítkoztunk, mivel tárgyunk nem engedi meg a bővebb vizsgálódást, másrészt egy nagyobb tanulmányban szeretnék a kérdés lényegét tisztázni, az előfizetési jegyzék részletekbe menő bemutatására vállalkozni.