Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

100 Soús István Mégis, mi lehet az oka annak, hogy Horvát műve végül sem a prenumeránsok sürgetésére, sem pedig barátainak unszolására nem látott napvilágot. Csak hipotéziseink lehetnek, amikor megkísérelünk választ adni a felvetett kérdésre. Amint arra már fentebb is utaltunk, Horvát olyan válságos anyagi helyzetbe került, hogy már-már a mű írásának kezdeti szakaszában fel akart hagyni azzal. Ehhez járult még rengeteg hivatalbéli elfoglaltsága, kettős állása, a nádor és Széchényi Ferenc megbízatásai, továbbá a Tudományos Gyűjteményben és más folyóiratok hasábjain sorozatban közzétett tanulmányok mind-mind elvonhatták a könyv kidolgozásától. Ez utóbbinak azonban ellentmond az a tény, hogy közben Horvát megjelentette a magyar nemesi nemzetségekről szóló genealógiai művét, amelynek anyaga jórészt a Werbőczy-könyvhöz összegyűjtött forrásokra épült. De talán éppen ez, a bécsi udvar érdekeit közvetlenül ,,sértő", a magyar nemesség Ősi jogait megerősítő alkotás játszhatott 1820 után közre abban, hogy Horvát végül is elállt műve befejezésétől, illetve kiadásától. Horvát ugyanis 1820-ban elvesztette 1808 óta betöltött hivatalát, az országbírói titoknoki állást, valószínűleg a nacionalista hangvételű, a nemesség érdekeit Béccsel és külfölddel szemben védelmező könyve miatt. Talán ez, talán más egyéb okok is arra az elhatározásra késztették — mint az levelezéséből kiderül —, hogy felhagyjon tudományos tevékenységével és tervének megfelelően Pozsonyba költözzön, s az ottani érseki könyvtár őreként dolgozzon tovább. E szándékától azonban csakhamar elállt — valószínűleg a nádor marasztalására, aki megerősítette a Széchényi Könyvtár custosi tisztségében, de ettől az időtől kezdve (1821 után) írott, főleg nyelvészeti tanulmányai csupán egy-egy vitakérdésre korlátozódtak, és érdeklődése egyre inkább a magyarság ősrégi történelme felé fordult. Felhagy a közvetlen politikával összefüggő, nemesi nacionalista indíttatású nyílt polemizálással is. Mindeszek együttvéve indokolhatják, hogy miért is maradt kéziratban a Werbőczy és Tripartituma számára védfalul szolgáló könyv. Nem ismeretes előttünk a feltárt kéziratos anyag alapján az sem, hogy valójában meddig jutott el Horvát a munka írásában, hány fejezetet készített el annak első kötetéből. Minden valószínűség szerint nagy terjedelmű alkotás lett volna, amint azt Fejér egyik levelének részlete is tanúsítja, amelyben megköszöni Horvátnak, hogy Verbőczijéből a tizenkilencedik ívet előre közölte vele.

100 Horváth Mihály a Verbőczi István emlékezetét" olyan könyvnek tartotta, „mellyel — Horvát — egy nagyobb munkának kezdetét veté meg".

101 Hogy Horváth Mihálynak igaza volt-e vagy sem, erre ma már nehéz választ adni, mivel az egész könyvből mindössze az első szakasz néhány fejezete és a bevezető rész maradt ránk, ámbár lehetséges, hogy Horvát többi kézirata között lappanganak az elkészült (?) szakaszok. A könyvhirdetés szerint Horvát két kötetre tervezte a művét. Ennek első kötete négy szakaszból állt volna: nevezetesen az elsőben a „Hunt és Pasnán híres Vitézekből" eredő Werbőczy-nemzetség történetéről és „különösen pedig a Kerepetzi Nemből származó Verbőtzi István régi őseivel" ismerkedhetett volna meg az olvasó; a másodikban Werbőczy életéről, erkölcsi jelleméről, gyermekeiről esett volna szó, valamint arról, hogyan védi meg Horvát Werbőczyt 100 Fejér György levele Horvát Istvánhoz. Győrött, 1821. jan. 29. OSZK Kt. Levelestára. 101 Horváth Mihály: 25 óv Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf, 1864. I. 51. \