Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

10 . Bertényi Iván cia királynéként ismert Magyarországi Klemencia.

27 Maga Károly Róbert első nagypecsétjén csupán (a hátlap közepére vésett címerpajzsban) a kettőskeresztet viselte, ami azt mutatja, hogy — elsődlegesen a királyi hatalmat szimbolizáló jelentéstartalmára való tekintettel — az ifjú uralkodó (illetve itt és ekkor még inkább elsődlegesen tanácsadói) elegendőnek találták ezt a jelvényt az új királyi család reprezentálására. Ugyanakkor e kettőskeresztes nagypecséttel egyidőben használt korai pénzeinek a hátlapján (1) liliommal és a magyar sávozattal négyeit pajzsot láthatunk (1 és 4. mezejében a liliommal, 2—3. mezejében a savozott mezővel).

28 Károly Róbert uralkodása második felében hasított pajzsban helyezte el Anjou-liliomos és savozott címerét, míg — felségpecsétje hátlapja közepének a pajzsán — a kettőskeresztet nemcsak első, hanem második és harmadik nagypecsét jón is önállóan ábrázoltatta. Érdekes, hogy — mintha ezzel kívánná ellensúlyozni a szerényebb méreteket — második nagypecsétjének a hátlapján (a pecsét közepén a kettó'skeresztet mutatónál) jóval kisebb pajzsokban megismétli az előlap uralkodói díszben trónon ülő királyfigurája mellett már egyszer ábrázolt, liliommal behintett, hétszer vágott mezejű hasított pajzspárt, s így második felségi pecsétjén a hasított, liliomokkal behintett savozott pajzs összesen négyszer szerepel! Ugyanezen a pecséten a kettőskereszt — ugyancsak jóval kisebb alakban — a hátoldali főpajzson már egyszer (a talpvégződósben kiálló ékkel) ábrázolt címerképet (de most már ék nélkül) mintegy megismételve a pajzs felső széle fölé mégegyszer a pecsétmezőbe került. Századunk elején egy jeles francia heraldikus és pecsétkutató, Max Prinet kimutatta, az ilyen típusú pecsétek voltaképp a teljes fegyverzetű lovagot ábrázoló lovaspecsétek leegyszerűsítései, amikor is a ló, a lovas, a sisak elmarad, s csak a leglényegesebbek, a pajzs és a sisakdísz kerülnek a pecsétmezőbe.

29 Károly Róbert harmadik nagy pecsét jenek hátlapján a pecsétmező közepén ábrázolt nagy címerpajzs fölé (a második nagypecséten ugyanitt szereplő kettőskereszt helyett) egy újabb, liliomos-vágásos, hasított címerpajzs került, így e kettős pecséten az elő- és a hátlapon együttesen (összesen) három liliomos-vágásos címerpajzs szerepel.

30 A vonatkozó szakirodalom szerint nápolyi útját (azaz Endre fia és Johanna hercegnő házassági tervének tető alá hozatalát) követően Károly Róbert — annak kifejezésekónt, hogy nápolyi származása és trónigónye helyett magyar királyságát kívánja hangsúlyozni — a liliomokkal hintett pajzsfél- savozott pajzsfél sorrendet megcseróltette.

31 Amint már másutt kifejtettük, a kétféle sorrendű pajzsfelek 27 1317-ben kelt oklevelének pecsétján a királyné álló alakját jobbról —balról egyegy címeres pajzs környezi. Az 1. pajzs a francia liliomokkal van behintve, a 2. pajzs hétszer vágott. — Archives Nationales, Paris, J. 1036. 28 Corpus Numorum Hungáriáé. — Magyar Egyetemes Eremtár. II. Vegyesházi királyok kora. írta Réthy László. Budapest, 1907. (A továbbiakban: CNH. II.) 33. szám. 29 Max Prinet: L'origine du type des sceaux ä 1' écu timbré. Paris, 1910. (Extráit du Bulletin archéologique) 6—12. p. 30 Gárdonyi Albert: I. Károly király nagypecsétjei. — Turul, XXV. (1907) (A továbbiakban: Gárdonyi, 1907.) 54. p. — Természetesen a 3. pecséten a hátlap főcímere fölé került kis pajzsot nem sisakdíszként kell felfognunk. Talán inkább a későbbi, a főpajzsot övező címergyűrűbe került kisebb pajzsoknak egy újabb előképét láthatjuk benne. 31 Gárdonyi, 1907. 30 — 57. p.; Gárdonyi Albert: A magyar Anjouk címeres emlékei. — Turul L (1936). (A továbbiakban: Gárdonyi, 1936) 12—18. p.; Szabolcs de Vajay: L'héraldique, image de la psychologie sociale. — Estratto dagli ,,Atti" dell'Accademia Pontaniana. Nuova Serie, Volume XVI. Giannini, Napoli, 1967. (A továbbiakban: Vajay, 1967) 5—19. p.; Schtdek Alfrérl: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük. I. Károly Róbert. — Numizmatikai Közlöny, XXV. (1926) 142. p.