Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispáni hivatalának szervezete és ügyrendje / 83–92. o.

88 Erdős Ferenc A vármegyei pénztár (házipénztár) személyzete élén a főpénztárnok állott, mellette a közigazgatási, az árvapénztári ellenőr, az árvaszéki könyvelő, á segédkönyvelő és rendszerint egy díjnok látta el a feladatokat. A főpénztárnők megválasztását követően 4000 Ft összbiztosítékot volt köteles kimutatni és a „vármegye rendelkezésére bocsátani[. . .]" Teendőit; a pénztárak, a megyei alapok kezelését az 1883: XV. te. szabályozta. Lényegében tágabb, felelősségteljesebb feladatok hárultak a számvevőségre. A főszámvevő és a beosztott hivatalnokok a házipénztár, a megyei alapok számadásait, költségvetését, a községek költségelőirányzatait véleményezték, ellenőrizték. A pótadó mértékének megállapítása úgyszintén a számvevőség feladata volt. Az alábbi pénztárak számszaki vizsgálatát látták el: a házipénztár, a közmunkaváltsági majd útadó pénztár, megyei tartalékalap, vármegyei építési alap, központi szegényalap, nyilvános betegápolási alap, vármegyei tisztviselők nyugdíjalap pénztára, községi állategészségügyi alap, közárvapénztár, árvapénztári letétek stb. A számvevőség vázolt szervezetében 1902-ben és 1929-ben következett be változás. Az 1902: III. te., a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901: XX. te. végrehajtásaként a központi, megyei számvevőség teendőit a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség, a vármegyei pénztári feladatokat a megyeszékhelyen működő és a pénzügyminisztérium alárendelt adóhivatal látta el. így az 1886: XXI. te. alapján a törvényhatóságnál rendszeresített összes pénztári és számvevőségi állások megszűntek. A számvevőségek esak a közigazgatási segédszolgálat ellátása terén voltak az alispánnak, az árvaszéknek alárendelve. A törvény az önkormányzat pénzfelhasználási jogának korlátozását vonta maga után, még akkor is, ha az alispánnak, az árvaszék elnökének joga volt a megyei alapok, letétek, a gyámpénztár kezelésének ellenőrzésére, és a pénzügyi bizonylatokat bármikor megtekinthették. A pénztárak állami kezelésbe vétele nem érintette a törvényhatósági bizottságnak a megyei költségvetést és zárszámadást, a gyámpénztári számadást, az alapokat és alapítványokat illető jogait. A megye tulajdonát képező alapok és alapítványok feletti rendelkezés joga ugyancsak változatlan maradt. A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról alkotott törvény megalkotását alapvetően befolyásolta az a felismerés, hogy a fennálló vármegyei pénzkezelési rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, pozitívuma abban összegezhető; egységesítette a pénzügyi közigazgatást, megszüntette az egyes megyék pénzkezelési gyakorlatában meglevő különbözőségeket.

8 Amásodfokú közegészségügyi hatóság teendőit az alispán,ill. „szakközege" a megyei tiszti főorvos látta el. A főorvos fogta egybe a járási és körorvosok munkáját, irányította a közegészségügyi személyzet tevékenységét. Felügyelte a gyógyfürdőket és gyógyforrásokat, a törvényhatóság területén működő gyógyszertárakat, a megye közkórházában dolgozó orvosok munkáját. Figyelemmel kísérte az egészségügy helyzetét, újoncozásnál a sorozó bizottság tagjaként látta el feladatait, a sorkötelesek orvosi vizsgálatát, díjtalanul kezelte a hivatalból hozzá utasított egyéneket, a vizsgálat eredményét orvosi véleményben összegezte. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak, a testületet havonta tájékoztatta az egészségügy helyzetéről. A törvényhatósági bizottság ülésén éves összefoglaló jelentést terjesztett elő, melyet az alispán jelentése, a közigazgatási bizottság tájékoztatója fontos kiegészítésének tartunk. A fő8 FML Fejér Vármegye Számvevőségének iratai. 1879 — 1902.