Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispáni hivatalának szervezete és ügyrendje / 83–92. o.
Fejér vármegye alispáni hivatala 89 • orvos jelentése tartalmazta az időjárás alakulásának főbb mutatóit, a népmozgalomra vonatkozó statisztikákat, az egészségügyi személyzet (orvosok, szülésznők) létszámát. Igen fontosak a megyei közkórház munkájáról, az ápoltak létszámáról, a kezeitek betegségének megoszlásáról, a halálozás arányáról szóló adatok. A megyei főorvos feladatkörének megfelelően összegezte az állategészségügy helyzetét, az állatorvosok, gyógykovácsok teendőit is. 9 A központi tisztikar tagja volt a főispán kinevezte föle véltáros is. ,,A főlevéltárnok — állapította meg az 1886. évi megyei szabályrendelet — a vármegyei levéltár s abban létező [. . .] irományok és tárgyak őre s felelős kezelője. A levéltár rendben tartása, az irományok célszerű csomagolása, elhelyezése s az időnkénti rendezési munkálatok feladatát képezik." A közigazgatás mechanizmusában kiemelt feladatokat látott el, bizonyos ügyek elintézésében, azáltal segítette a központi tisztikar munkáját, hogy a közgyűlés, de leginkább az alispán, a főjegyző utasítására kiadta a levéltárban Őrzött iratokat. Magánfelek kérésére csak másolatot adhatott ki, amelyeket aláírásával és a levéltár pecsétjével hitelesített, illetve erősített meg. Az 1886: XXI. te. értelmében átdolgozott megyei szervezeti szabályrendelet részletesen felsorolja a főlevéltáros teendőit. A XIX. század utolsó harmadától Bexa Dezső kinevezéséig működő főlevéltárosok nem rendelkeztek megfelelő szakképzettséggel. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a megyei adminisztrációból,,kiöregedett" hivatalnokok kerültek a levéltár élére (Fekete János, Modrovich Ignác). Az ő tevékenységük idején felbecsülhetetlen károk keletkeztek. Az 1870-es évek végén végrehajtott selejtezések során, melyeket a levéltár helyiségeiben levő viszonyok — raktározási, elhelyezési gondok — tettek indokolttá, megsemmisítették az abszolutizmuskori, a fő- és alszolgabírói és a közgyűlési (1867—1872) iratok jelentős részét. 10 Az alispáni hivatal ügyrendje a vármegyei ügyviteli szabályzat megjelenéséig (1902) A hivatalba érkezett beadványokat, főhatósági rendeleteket, utasításokat, értékküldeményeket, társhatóságok átiratait, jelentéseket, leveleket az alispán bontotta fel. Megjegyzésének, az ügy elintézésére vonatkozó utasításának („tüstént", ,,azonnal", „sürgős", „még ma"), az előadó nevének feltüntetése után az iktató hivatalban iktatták, iktatószámmal látták el, ha előirat kapcsolódott az elintézendő ügyhöz, akkor azt is csatolták, s mindezek megtörténte után került a referenshez, az előadóhoz. Az előadók a fogalmazványokat átadták az irodaigazgatónak, aki a kiadmányok tisztázása után aláírás céljából leadta az alispánnak. Az elintézést követően az ügyirat az irattárba került, ahol rendszerint az iktatószám jelzete alatt helyezték el. Ha egy-egy ügy az év folyamán többször is előfordult, akkor a beérkező iratokat új iktatószámmal látták el, de az első iktatószámot alapszámnak tekintették s ezen az alapszámon került irattárba. A mutatókönyvek egyik fő hiányossága, .•• 9 FML Fejér vármegye alispánjának általános iratai. A vármegyei tiszti főorvos jelentései 1872 — 1902. 10 FML Fejér Vármegye Levéltárának iratai. 1872 — 1910. Fejér vármegye alispánjának iratai. A megyei levéltárra vonatkozó iratok. 1872—1910.
