Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Böőr László: A Nagykőrösi Fióklevéltár : gondolatok a fióklevéltárak működéséről / 45–53. o.

50 Böőr László mindig kiemelt feladatként kezeltük. Tényként kell azonban megállapítanunk, hogy munkatársaink — tehát levéltárosok és kezelők együtt—összes munkaidejüknek mintegy 50%-át tudják a rendezési feladatok ellátására fordítani. Pedig a f ióklevéltárak lényegesen kevesebb igazgatási és gazdasági jellegű feladatot látnak el, mint a megyei levéltárak központjai. Ez az adat mutatja egyúttal azt is, hogy a gyakorlatilag teljes levéltárként működő — az igazgatási feladatok és az önálló gazdálkodás kivételével valamennyi levéltári feladatot végző — fióklevéltárak működése lényegesen sokrétűbb, mint azt — még a szakmán belül is — sokan gondolnák. (Nálunk pl. számottevő a gépelési feladat: a kisvárosban a megyei levéltár inkább meg tudja tartani a jó gépírókat, mint a fővárosban.) A fióklevéltárak létesítésekor — a levéltári anyag biztonságos elhelyezése mellett — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy a fióklevéltár meglevő, valós helyi igényeket elégítsen ki. Álláspontunk az, hogy a nem kiemelt tudományos, kulturális központokban működő fióklevéltáraknak nagyobb szerepet kell betölteniük a tudományos kutatás helyi szervezésében és irányításában, a közművelődésben és a társadalmi közéletben. Meggyőződésünk, hogy a többnyire kisvárosokban működő fióklevéltárak tudományos munkatársainak tevékenységét közvetlenebb figyelem — és ennek megfelelően elismerés — kíséri, mint a megyeszékhelyeken dolgozó kollégákét. A fióklevéltárak nyitottsága mindennapos gyakorlat; ezek az intézmények valóban a helyi tudományos és kulturális élet sajátos központjai. A kutatóforgalmat tekintve a nagykőrösi fióklevéltár hátrányos helyzetben van: sem a városokban (Cegléd, Nagykőrös), sem az illetékességi területén nincs felsőfokú oktatási intézmény, márpedig a levéltárak kutatóinak zöme ezek hallgatóinak és oktatóinak sorából kerül ki. Számottevő hátrányt jelent ezen a téren az is, hogy — a két város kivételével — az elsőfokú közigazgatás (községi elöljáróságok, főszolgabírák) feudális és kapitalista kori iratai gyakorlatilag teljesen hiányoznak, így a legegyszerűbb levéltári kutatást is a központi szervek irataiban kell elkezdeni. Ennek ellenére figyelemre méltó levéltári osztályunk kutatóforgalma: évente 28—32 kutatási engedélyt adunk ki, a kutatási esetek száma pedig rendszeresen 200—230 között mozog. Állandó kutatóink a muzeológusok és a különböző oktatási intézményekben helytörténeti témákból szakdolgozó egyetemi, főiskolai hallgatók, valamint kiegészítő szakokon tovább tanuló pedagógusok. Megkülönböztetett feladatuk van a fióklevéltárak kézikönyvtárainak is. A fióklevéltárak kézikönyvtárai a megyére vonatkozó országos és helyi kiadványokat, az alapvető történeti feldolgozásokat, forráspublikációkat, statisztikai kiadványokat, a történelem segédtudományainak kézikönyveit és a történelemmel rokon tudományok legfontosabb köteteit tartalmazzák. így anyaguk alapvetően különbözik a városi könyvtárakétól, amelyek ezeket a kiadványokat többnyire nem szerzik be. A fióklevéltárak kézikönyvtárai tehát szervesen illeszkednek városuk közművelődési hálózatába, egyfajta hiányt elégítenek ki. Különösen jelentős a fióklevéltárak szerepe a közművelődés segítése terén. A legtöbb fióklevéltárnak van lehetősége kiállítás formájában bemutatni a levéltárak gazdag anyagát, a legfontosabb irattípusokat, forrásokat. Tapasztalatunk szerint a fióklevéltárakban is csak az ilyen céllal készített és állandó jellegű kiállítások készítését kell szorgalmazni, mert a különböző „évfordulós" kiállítások iránt — bár magas színvonalúak, eredeti, eddig ismeretlen, helyi