Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Böőr László: A Nagykőrösi Fióklevéltár : gondolatok a fióklevéltárak működéséről / 45–53. o.

46 Böőr László Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni a nagykőrösi fióklevéltár működésének bemutatásával. A Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztálya az egyik legkorábban szervezett fióklevéltár. Az őrzött és kezelt levéltári anyag terjedelmét, a fióklevéltár személyi állományát tekintve a legnagyobbak közé, felszerelését és működési feltételeit illetően a legkorszerűbbek közé tartozik. Úgy gondolom, hogy működésének 14 esztendeje, ha nem is mindenben követendő például, de a fióklevéltárak létesítéséhez és működtetéséhez feltétlenül tanulságul szolgál. A fióklevéltár anyagának egyik legértékesebb részét Nagykőrös város levéltára képzi. Önálló levéltárosa a városnak nem volt, ,, 1848-ig mind a zárt, mind a kül levéltár kulcsai a főjegyzők őrizetére volt bízva" — írták a város XVIII. század közepétől vezetett Aranykönyvében. Nagykőrös mezőváros fennmaradt feudális kori anyaga kiemelkedően gazdag a mezővárosok, különösen pedig a volt hódoltság területén levő mezővárosi levéltárak között. Országosan is megkülönböztetett figyelem fordul a törökkori okleveles anyagra, a jegyzőkönyvek 1636-tól, a számadáskönyvek 1626-tól kezdődő csaknem teljes sorozatára, míg a helytörténet kutatói kimeríthetetlen kincsesbányaként használhatják a zárt levéltár gazdag forrásait. A levéltár anyagának első, átfogó rendezésére a múlt század közepén került sor. A város első monográfusa, Galgóczy Károly a múlt század végén rendezett levéltárban végezhette alapvető kutatásait. Az irat gyarapodás, a régmúlt korok iratainak egyre kevésbé történő megbecsülése, és az a tény, hogy a levéltár kezelői a város közigazgatásában egyéb feladatot is elláttak („pertárnokok", árvaszéki tisztségviselők stb. voltak), az értékes levéltár végveszélybe kerülését okozta. 1927-ben Főglein Antal már így írt: „Nagykőrös város levéltárában levő értékes történelmi anyag nemcsak rendezetlen állapotban van, nemcsak szakszerűtlen a kezelése, hanem ez a történelmi érték a biztos pusztulásnak is ki van téve. S pusztulásra ítélte maga, ez az anyagiakban bővelkedő, sőt gazdagnak mondható város, szűkkeblűségével. Pincébe hordott évszázados, nemcsak a saját múltja, hanem a művelődés- és gazdaságtörténet szempontjából is értékes iratokat, ahelyett, hogy azokat féltő gonddal őrizné és conzerválná . . . Padlásra hordat könyveket, amelyekről előzőleg szabályrendeletileg kimondja, hogy megőrzendők s épségben fenntartandók. S mindez csak azért történik, mert nem akar a levéltári anyag megfelelő elhelyezésére helyiséget adni."

1 A súlyosan elmarasztaló jelentést követően a város rendeztette levéltárát, ahol az 1940-es évek elején már ismét számottevő kutatómunka folyt: Erdei Ferenc, Majláth Jolán, Márkus István végeztek figyelemre méltó feltárást. Az 1941. február 8-án Ember Győző által készített újabb felmérés szerint a levéltár nagy része rendezett, viszont nagyon hiányzik az önálló levéltári tisztviselő. Mindenképpen jellemzőnek tartom Ember Győző megállapítását: ,,a város nem válnék meg levéltárától, hanem ha ez a veszély fenyegetné, inkább tenne valamit. Az értékes anyag megérdemelné a gondosabb kezelést. Felső helyről jövő figyelmeztetésre a város, amely levéltárára büszke, bizonyára javítana a mostani helyzeten."

2 A város polgármestere ismét intézkedett: Balanyi Béla közművelődési előadót bízta meg a levél. 1 Pest Megyei Levéltár Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegye Levéltárának iratai III. kútfő 1927. jún. 25. 2 Ember Győző felmérése a városi levéltárakról. Fénymásolat a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztálya irattárában.