Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Borsa Iván: A hiteleshelyi eljárás helyszínén készült feljegyzés / 39–44. o.

42 Borsa Iván atestationes adducti, majd a feljegyzés második felében Item pro parte in causam attracti; 2: Nomina nobilium atestantium pro parte actoris; 7: Executio divisionis et statutionis [. . .] Kyswarda facta est feria quinta proxima ante festum Penthecostes; a legrövidebben 13: Reambulatio metarum; 15: a szöveg a helyszíni eljárás keltével indul). Több feljegyzésben részletesebb bevezető rész van, amely az eljárásnál hivatalos minőségben jelen volt személyek nevét vagy funkcióját rögzítette. így a megyei tisztikar (alispán és a szolgabírák) tagjait vagy egyik tagját (3, 5—6, Id.); a konvent kiküldöttjének vagy kiküldötteinek, a királyi embernek a nevét (4—5, 8.); a választott bíróság tagjait (4.); a határjárást kérő erdélyi káptalan képviselőit (11.). — Megemlítendő, hogy egy helyszíni feljegyzés (12.) eleje csonka, így nem állapítható meg, volt-e bevezető része. Az érdemi részt az esetek egy részében semmiféle, a helyszínen írt szöveg nem követi (1—4, 6, 8—9, 12, 14—16.). Vannak azonban feljegyzések, amelyeknek befejező részük (is) van. Ezek meglehetősen változatosak. Az eljárás szempontjából fontos adatokat (jelenvoltak, az eljárás napja) a bevezetés helyett a befejező részben találjuk (7, 10, 13.), egy az eljárást lezáró idézésről és annak eredménytelenségéről szól (5.), de van amelyik pecsételósi záradékkal fejezi be (11.). Fejlettnek mondható az 1517. évi (10.) feljegyzés, amely 13 tanú kihallgatásának adatait követően összefoglalja a tanúvallomások eredményét, majd felsorolja a jelenvoltakat és megjelöli a feljegyzés helyszínét (az egyik jobbágy-tanú házát) és keltót. — A feljegyzés szövege után üresen maradt helyen más toll mintegy folytatta a szöveget a relatio befejező részének fogalmazványával (6, 12.); de van két olyan eset is, amikor a helyszíni feljegyzés után szabadon maradt helyre a konventben más oklevelekhez szükséges feljegyzéseket vagy szövegfogalmazványt írtak (3, 8.). Egy esetben (8.) viszont az állapítható meg, hogy a kiszállásra vitt papíron már volt szöveg (egy fogalmazvány jobboldali fele),s ennek a másik oldalára írták a helyszíni feljegyzést. A vizsgált 16 helyszíni feljegyzés közül tízen találunk gyűrűs pecsétetvagy ilyen pecséttel történt lezárás nyomát. Feltűnő, hogy a leleszi konvent kiküldöttje által készített feljegyzéseken egy kivételével (7.) valamennyin van pecsét vagy látszik a megpecsételós nyoma. A pecsét nélküli viszont abból a szempontból is kivétel, hogy nem csak egy, hanem két fólió papírra írták mégpedig úgy, hogy a két egymásra tett fóliót megírás előtt kettőbe hajtották, s így 8 lapos, fraktúr alakú füzetet kaptak. Lehet, hogy ez a füzetszerű megoldás nem fért össze a pecsételéssel. — A kolozsmonostori konvent feljegyzései közül viszont csak egy (!!•) volt megpecsételve sigillo domini fratris Sebastiani con-^ venius. A leleszi helyszíni feljegyzéseken levő pecsételési nyomok száma esetenként kettő-négy. Két pecsét esetében minden bizonnyal a királyi ember és a kiküldött szerzetes pecsétjéről van szó (2, 8.).

9 3—4 pecsétet viszont olyan esetekben találunk, amikor a helyszíni eljárásban a két állandó küldött mellett a megyei tisztikarnak egy vagy több tagja is jelen volt (1, 3—6, 10.). Feltételezhetjük, hogy ezek egyike-másika tetté rá a feljegyzésre pecsétjét. • 9 Egyházi tisztséget nem viselt szerzetes pecsétjéről alig van adatunk. Ilyen az imént említett Sebestyén kolozsmonostori bencés fráteré. Kumorovitz L. Bernát pecséttana (A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest, 1944. 45—46. és 68 — 69.) sem említ ilyet.