Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Borsa Iván: A hiteleshelyi eljárás helyszínén készült feljegyzés / 39–44. o.

BORSA IVAN A HITELESHELYI ELJÁRÁS SZÍNHELYÉN KÉSZÜLT FELJEGYZÉS A XII. század végén indult meg az a fejlődés, amelynek eredményeképpen a XIII. században kibontakozott Magyarországon a hiteleshelyek intézménye. Kezdetben a székeskáptalanok, majd egyes bencés konventek, a társaskáptalanok és különböző rendek konventjei végeztek olyan feladatokat, amelyeket a latin Európa többi részén pápai vagy császári felhatalmazás alapján működő közjegyzők láttak el. A hiteleshelyek tevékenységét 1351-ben törvény szabályozta, s ezt követően valamennyi székeskáptalan, a nagyobb társaskáptalanok, továbbá a bencés és a premontrei rend, valamint a keresztesek (johanniták) nagyobb konventjei végeztek lényegében államigazgatási teendőket. A közjegyzők tevékenysége az egyházi bíráskodás területére szorítkozhatott csak, mert az általuk kiállított iratokat a világi bíróságok nem fogadták el.

1 A hiteleshelyek intézménye — egyre szűkülő hatáskörrel — egészen az 1848. évi polgári forradalomig létezett, működésüket jogilag egy 1874. évi törvénycikk szüntette meg, s funkcióikat a közjegyzők és az államigazgatás egyes szervei vették át. A hiteleshelyek tevékenységét -~ eljárásuk helyszínét tekintve — két részre lehet osztani. Az egyik esetben az eljárás minden mozzanata a káptalan vagy a konvent épületében zajlott le. Ezek zömmel a hiteleshely előtt tett bevallások voltak, amelyekről a felek hiteles pecséttel ellátott oklevelet kaptak. Ilyen eset volt az ügyvédvallás, bemutatott oklevelek hiteles átírása, királyi utasításra vagy valamely hatóság kérésére a hiteleshely levéltárában levő oklevélpéldány vagy registrum alapján transsumptum kiállítása, adásvételek, adományozás, birtokosztály, zálogosítás, tartozás megfizetése vagy a tartozási összeg letétbe helyezése, tiltakozás jogok megsértése miatt, eltiltás birtokfoglalástól vagy haszonélvezettől, bemutatott kiskorúak életkorának megbecsülése stb. A másik esetben az eljárás részben a hiteleshely épületén kívül zajlott le, de a hiteles irat kiadása az eljárásról kevés kivételtől eltekintve az épületben történt. Ilyenkor a káptalan vagy a konvent egy, esetleg két tagját kiküldte az esemény színhelyére. Néhány esetben a kiküldött (testimonium) vagy a kiküldöttek egyedül jártak el, például végrendelkező betegágyánál, vagy választott bírák határozathozatalakor. Gyakoribb eset volt, hogy a káptalan vagy a konvent embere csak bizonyság volt az ügyben eljáró királyi, nádori, vajdai ember (homo regius, palatinalis, vaivodalis) mellett. A hiteleshelyi kül1 Mindezekről bővebben: Franz Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. IX. Ergänzungsband) Innsbruck, 1914. 395 — 558.