Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

212 Sinhovics István akartak célozni, mert az egyetemen egyforma követelményeket támasztottak. Az egyetemi továbbtanulásra vonatkozó 5. §-nak a végrehajtására nem került sor, mert az első kétéves ciklusnak csak 1947-ben kellett végeznie, és ez év májusában újabb kormányrendeletben módosították az említett §-t.

7 Viszszatértek a budapesti jogi kar erre vonatkozó megoldására, ami eddig szintén nem valósult meg, mert nem végzett még egyetlen évfolyam sem. E szerint azoknak az oklevelébe, akik az első évben vizsgáikon legalább jó eredménnyel végeztek, a második évben pedig kitűnő vagy jeles jegyet szereztek, olyan záradékot kell bevezetni, hogy a rendes jog- és államtudományi évfolyamokra való beiratkozás nélkül a kar vizsgarendjében megállapított alapvizsgákra és szigorlatokra bocsáthatók. Az esti tanfolyamon nyert oklevelük keltétől számított 6 hónap elteltével I. alapvizsgára jelentkezhetnek és további 6-6 hónapos időközökben tehetik le a II., majd a III. alapvizsgát. Az alapvizsgák után jelentkezhetnek a jogtudományi vagy államtudományi szigorlatokra. Ezután doktori értekezést nyújthatnak be, és elfogadása után doktorrá avathatok. A budapesti jogi kar úgy nevezte, hogy a 2 éves munkástanfolyam elvégzése után a legjobbak ,,magán úton" fejezhetik be egyetemi tanulmányaikat. Ennek az volt az indoklása, hogy a hallgatókat nem lehet előadások hallgatására kötelezni, hiszen az előadások munkaidőben vannak, amikor munkájuk leköti őket és nem lehet megkívánni, hogy az egyetemre járjanak.

8 Ehelyett az alapvizsgák és a szigorlatok éveiben be kell iratkozniuk a munkásszemináriumra, amelyet az egyetemen szerveztek. A szeminárium tartására egyetemi oktatókat kértek fel és minden vizsgatárgyból hetenként megbeszélő órákat hirdettek. Vigyázva arra, hogy ezek a foglalkozások ne csak papíroson legyenek: az ugyanazon vizsga keretébe tartozó tárgyak órái nem ütközhettek, hogy a beiratkozottak ténylegesen megjelenhessenek. A munkásszeminárium lényegében hivatalos egyetemi foglalkozás volt, és nem hasonlítható a jog- és államtudományi kar mellett burjánzó ún. jogi szemináriumokhoz, ahol az egyetemi foglalkozásokra nem járó hallgatókat anyagi ellenszolgáltatás fejében készítették fel a vizsgákra. A munkásszemináriumok a munkástanfolyam kiemelkedő hallgatóinak adtak segítséget a felkészüléshez. A budapesti jog- és államtudományi kar munkástanfolyamára 1945-ben beiratkozott 200 hallgatóból 1947 nyarán 111-en végeztek, és közülük további 3 év alatt „magán úton" 28-an szerezték meg a jogi doktorátust 1950 júniusában. Az egyetemi oktatók megítélése szerint a következő évfolyam nem érte el az említett első évfolyam színvonalát és emiatt helyesnek látszott az esti tanfolyam megszüntetése.

9 Hasonló kedvezményt adtak azok számára, akik a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karán eredményesen végezték a munkástanfolyamot. Ezek szintén az egyetemen kedvezményesen folytathatták tanulmányaikat, a budapesti jogi karon életbe léptetett be7 6760/1947. ME sz. r. Az egyetemek és főiskolák mellett tanfolyam létesítéséről és az egyetemeken és főiskolákon szerezhető képesítés elnyerésének megkönnyítéséről szóló 11.140/1945. ME sz. r. kiegészítése és módosítása. Uo. 543 — 544. 8 3594/1947. VKM sz. előterjesztés a minisztertanácshoz ME sz. rendelet kiadása ügyében. Művelődési Minisztérium. (MM) irattár, VKM Elnöki o. 7. 9 Kardos József: A felszabadulás utáni korszak 1945 —1985. (In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1935 — 1985.) 393.