Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

210 Sinkovica látván tója volt,

2 a tanfolyam hallgatósága észrevehetően megemelte a jogi karra beiratkozottak létszámát. A munkástanfolyamot átmeneti megoldásnak tekintették, 2 évre tervezték, és ez alatt a közigazgatási pályához szükséges alapismereteket igyekeztek megadni. Először áttekintést kívántak nyújtani a társadalom, a jog és az állam életéről, előtérbe állítva a demokrácia viszonyait. Az első évben sorba vették azokat a történeti és jogi ismereteket, amelyekre a tanfolyam elvégzőinek szükségük lesz. Ezek közé számították a gazdaságtörténetet, a gazdaságpolitikát, a pénzügytant és a gazdasági statisztikát. Külön fejezetet szenteltek a magánjognak, kiemelten a munkajognak, továbbá a büntetőjognak és a büntető eljárási jognak, a közjognak és a közigazgatási jognak. A második év tantárgyai között kapott helyet a kereskedelmi jog, a polgári perjog, a szakközigazgatási jog és a pénzügyi jog, ezután az ipari közigazgatási jog elemeit és a munkajog közigazgatási kapcsolatait tanulták. A programban szerepelt a községi és városi közigazgatás joga, az üzemi igazgatás, a községi háztartás és a községi politika. A tanulmányokat közigazgatási gyakorlat (praktikum) zárta le.

3 Ez a tervezet lényegesen különbözött a jog- és államtudományi kar tantervétől időtartamában és elmélyültségében, viszont olyan területekre is kitekintett, amelyeket a jogászok az egyetemen nem ismerhettek meg. Persze heti 10 órában kellett a közigazgatási pályára szükséges alapismereteket átadni. Az előadásokat a hét első 5 napján a késő délutáni órákban tartották és az előadásokon a részvétel kötelező volt. Az órák a tananyagot közlő előadások voltak, de minden negyedik héten az előadások helyett a tanrendbe megbeszélő-órákat kellett beiktatni, ahol a hallgatók az előadóknak kérdéseket tehettek fel az előadott anyagra vonatkozólag, és az előadók is ellenőrizhették a tanultak megértését és elsajátítását. Az első évet zárthelyi vizsgával fejezték be a magánjogból, a második évet a közigazgatási jogból; az írásbeli vizsgán kívül egyúttal szóbeli vizsgát kellett tenni az illető évben előadott összes tárgy anyagából. A szóbeli vizsgák nyilvánosak voltak, ami a társadalmi ellenőrzés feladatát látta el. A vizsgák elmulasztása esetén az évfolyamot meg kellett ismételni. Ha valaki ekkor sem vizsgázott le, az ilyent a tanfolyam látogatásából és a vizsga letételéből véglegesen kizárták. A vizsgák alkalmával egyúttal ellenőrizni kellett, hogy a vizsgázók alkalmasak-e a jogi tanulmányok folytatására, és ez a szűrés különösen az első vizsga után volt fontos, amikor már az egyetemen eltöltött év után lehetett elbírálni a hallgatók alkalmasságát, és a vizsgabizottságnak véglegesen döntenie kellett az alkalmatlanok kizárásáról. A tanulmányi ós vizsgafegyelem megszilárdításával igyekeztek véget vetni a jog- és államtudományi karon meglevő — sokszor emlegetett — lazaságnak és hanyagságnak. A budapesti jog- és államtudományi kar úttörő jellegű kezdeményezése 1945 szeptemberében indult a megvalósulás útján. A munkástanfolyam szabályzatát a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1945. szeptember l-ig visszamenő hatállyal jóváhagyta.

4 A jog- és államtudományi kar említett tervezete 2 A hallgatói létszám alakulása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945-1970. 721. 3 Szabályzat, 534. 4 42.440/1945. VKM sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1945. okt. 2. (161. sz.) 8—10.