Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

20 Balogh István lakóival együtt a Rákóczi féle uralmat fenntartók és hozzá ragaszkodók a hirtelen zavar miatt valami nem várt bajt támasszanak."

29 A közrend és -biztonság az utakon, a vásárokon és a falvakon a tél előrehaladásával fokozatosan megrendült. Szatmár megye nemessége a beszállásolt lovasok parancsnokától kért karhatalmat a fosztogatók ellen, úgy, hogy „a vitézlő rend a maga akaratán ne járjon, hanem a szolgabíró úr járjon vélek".

30 A falvakon az esti harangszó után senki ne járjon. A haranglábaknál strázsák álljanak, ha kell a harangot verjék félre, a harangszóra a szomszéd falvak is siessenek segítségül. Minden faluban strázsamester legyen. Aki az őrség állását elmulasztja, 12 Ft a büntetése, aki pedig a lármára elő nem áll, ki nem megyén, 500 Ft-tal büntettessék. A fosztogatásban, önkényes élelemszerzésben a haditisztek jártak elől. Szatmár megye nyomorúsága okainak többek között a ,,kvártélyosok mocskos beszédét", a ,,nemesség káromlását", a „királyok megtagadását", a „nemesi kúriák fosztogatását", az ,,asztagok cséplését", a,,gyalog hajdúk kihágásait" sorolta fel.

31 A szabadságharc drámájának utolsó felvonása éppen ezen a tájon, 1710 november elején kezdődött. Pálffy november 14-ón vette fel a közvetlen érintkezést Károlyi Sándorral. A hozzá írott levelét november 25-én Munkácson a fejedelem is olvasta, s az akkor már főparancsnoksággal felruházott generálist további kapcsolatteremtésre hatalmazta fel. E hónap végén és december elején Károlyi Sándor előbb Bárányi Mihály debreceni szenátort, később Komáromi György ottani főbírót használta fel levélhordozónak és üzenetközvetítőnek a császári főparancsnokhoz. Komáromi 1710. december 14., a fejedelem Lengyelországba való távozása előtt Nyírbaktán személyesen is beszámolt neki Pálffy nézeteiről a fegyverszünet feltételei tekintetében.

32 Rákóczi távozása előtt december végén általános hadiszemlét tervezett Kisvárdára. Szabolcs megye, hűségének bizonyítására Zoltán Jodok alispánt, Jekey Péter, Jármi János, Jármi András, ifjabb Zoltán Péter tekintélyes nemeseit, és jegyzőjét Monkovics Györgyöt delegálta a tisztelgő küldöttségbe azzal, hogy szükség szerint a megye határáig a fejedelem mellett legyenek.

33 A hadiszemle pontos napját a jegyzőkönyv nem jegyezte fel, de az január első napjaiban megtörtént. A szemlén mintegy 12 000 felkelő volt jelen, de aztán Pálffy kívánságára január 11-én a kuruc hadaknak a Záhony—Nyírbakta— Nagykároly fegyverszüneti vonal mögé kellett visszahúzódni.

34 A császári csapatok egyidejűleg megszállták Debrecent és a hajdúvárosokat. Az egyesülés érdekében Erdélyből kivonult császári katonaság Bihar megye falvait szállta meg. Január 21-én Pálffy és Károlyi Tégláson találkoztak. Ezután Károlyi felkereste a fejedelmet Szkoljóben (Lengyelországban), és rábeszélte a császári hadvezérrel való személyes találkozásra. A találkozó Vaján január 31-én létre is jött, a fejedelem és Pálffy aznap éjjel is tanácskozott. Másnap Rákóczi Károlyi Sándor olcsvai kastélyéban tájékoztatta a kuruc főtiszteket a tanácskozás eredményeiről. Intette őket, hogy ne bízzanak az uralkodó ígéretében, jóllehet Pálffy biztosítékokat ígért az 29 IV. A. l/a. 1710. dec. 18. 18. k. 44. fol. 30 IV. A. 501/a. 1710. nov. 27. 11. k. 188. foi. 31

IV. A. 501/a. 1711. febr. 23. 11. k. 200 — 201. fol. 38 Debrecen története, 2. k. 135. 38

IV. A. l/a. 1710. dec. 18. 18. k. 44. fol. 84 Rákóczi emlékiratai, 204; — Magyar Országom Levéltár, Károlyi család lvt., Acta publica, (P 396.) Miss. Ser. V. 1711. jan. 11.