Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

Szabolcs és Szatmár megyék 1710 augusztus —1711 májusában 21 amnesztiára.

35 Szabolcs megye közgyűlésének keltezés nélküli — de bizonyosan február 9-e előtt kelt — határozata azonban világosan beszélt arról, hogy a megye nemessége ekkor már véglegesnek tekintette az udvar győzelmét és Ramocsaházi György alispán s Monkovics György nótárius által bejelentette meghódolását. A Debrecenben állomásozó három ezred tisztjeinek 3 hordó hegyi bort vittek ajándékba. A megye magára vállalta a déli falvakba, a hajdúvárosokba és Sárospatakra beszállásolt katonaság élelmezését és pénzbeli hadisarc megfizetését. A téli beszállásolás két hónapjára a 113 falura havonta 3549 orális és 2919 equilis porciót kellett kivetnie. Mivel mind pénzben, mind természetbeniékben szűkölködött, mindkettő szállítását a megye kötelezvénye mellett Debrecen vállalta magára. Amelyik falu vállalja, a szénát leszállíthatja, ha nem tud adni, szekerenként 2 rhénes forintban kell megváltania. A pénzbeli és természetbeni szolgáltatások Összege 42 000 Ft-ra rúgott. A terhek vállalása alól a falvakban lakó egytelkes és armalista nemesek és a szabadosok sem mentesültek, tehetségük arányában kötelesek voltak részüket abból kivenni.

3

* A tisztek ellátását a megye közvetlenül teljesítette; a pénzben kivetett hadisarc kiegyenlítésére a Savoyai és Rabutin ezredek tisztjeitől vett fel kölcsönt. A békeszerződés megkötése előtti napokban pótlólag a megye meg nem szállott részének 79 falvából a jobbágyság és 26 nemesi háztartás 1117 köböl lisztet szállított.

37 A megye meghódolását közvetlenül követte a korábbi központi igazgatás helyreállítása. A felsőmagyarországi pénzügyi igazgatást ellátó szepesi kamara képviselője már március elején megjelent a megyében a kincstárt illető javak (a felkelők elkobzott jószágai) összeírása végett.

38 Február közepétől kezdve Bereg, Ugocsa, Ung, Mármaros megyék és Szatmár három alföldi járására visszaszorult felkelés ügye már haldoklott. A fejedelem február 12-re összehívta a még mellette levő szenátorokat a Bereg megyei Salánkra. A jelenlevők úgy határoztak, hogy a fejedelem békekötés esetén ragaszkodjék a nagyszombati feltételekhez (1706, legfőbb pontja Erdély önállóságának elismerése); a harc folytatása esetén, menjen Lengyelországba segítség szerzése végett. Rákóczi elindulása előtt (febr. 18.) intézkedett Munkács védelmének megszervezéséről és a szövetkezett rendek gyűlésének Husztra való összehívásáról. Ez alatt az idő alatt a felvidéki kis erősségekben levő őrségek sorra megadták magukat ós a tiszántúli utolsó erősített hely, Sarkad is meghódolt a császári csapatoknak.

39 A kuruc kézen maradt 35 Rákóczi emlékiratai, 204 — 205. 36 IV. A. l/a. 1711. febr. 9. 18. k. 46 — 48. A megye meghódolását bevezető latin nyelvű határozat komoly válságról tanúskodik. A küldöttek február 9-én tértek haza. A megye közönségének előadták a tábornok szóban velük közölt fenyegetését: „amelyet aztán Isten úgy akarván enyhített formában eszükbe véstek". Ezt a jelentést napokig tartó vita követte. IV. A. l/a. 18. k. 45. fol. 37 A megye februárban 1864 orális porciót és 357 vágómarhát; a felvett kölcsönök kiegyenlítésére 313 ökröt, 71 tehenet, 32 üszőt adott. IV. A. l/a. 1711. febr. 26, márc. 16, ápr. 8, 18. k. 50, 52—53. fol.; A tisztek ellátásán kívül Ebergényi László ezredesnek a megye javára tett szolgálataiért majorsága számára 40 fejős tehenet, 30 bikát, tinót és disznót, 12 ökröt ajándékoztak. Pálffy tábornok felesége is kapott 40 fejőstehenet borjastól. IV. A. l/a. 1711. márc. 6. 16. 18. k. 49, 51. fol.; — A lisztkivetés falvak és nemes háztartások szerint: IV. A. l/a. 1711. ápr. 29. 18. k. 53 — 55. fol. 38 IV. A. 1711. márc. 6. 18. k. 49. fol. 39 Rákóczi emlékiratai, 206, 207, 235.