Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

Szabolcs és Szatmár megyék 1710 augusztus —1711 májusában 19 állandó provisióját adja ki".

22 Szabolcs megye porciója 3500 lett, ezt 112 jobbágyfalura és 10 taxás helységre vetették ki. A porciók pénzben kifejezett összege ugyanennyi tallér (egy tallér 1710-ben egy forint 80 dénárt ért). A pénzbeli kivetéshez 289 nemesi háztartás is hozzájárult 714 Ft 60 dénárral.

23 A megye természetbeni kivetéseként ugyanerre az időre (1710 téli félévére) gabonából 4600 köbölt, húsból 1200 vágómarhát (két máriással számítva)

r valamint 20 szekeret kellett adni. A nemesek ebből 1500 köböl gabonát magukra vállaltak. Októberben már meg is kezdődött a szállítás, de sok volt a hátralék. Ennek behajtására és az eddig teljesítettek elszámolására december 20-ra Gégénybe deputációt rendeltek ki.

24 Szatmár megye kivetése valamivel kevesebb volt, de a Szatmártól délre eső részen már az erdélyi német parancsnok volt az úr. A megmaradt alföldi három járás kivetése 3000 köböl búza, ugyanannyi abrak és 720 mázsa hús volt.

25 Mindkét megye alkalmilag köteles volt az ott beszállásolt tábornokokat és főtiszteket kíséretükkel együtt ellátni vágómarhával, sertéssel, híddal, kacsával, tyúkkal, vajjal, tojással, szalonnával, borral, ecettel és mézzel. 1711. januárjának első napjaiban a fejedelem Kisvárdába hadiszemlét tervezett. Szabolcs megye jóelőre gondoskodott a fejedelem és kísérete számára 6 vágómarháról, 2 sertésről, 16 juhról, 6 szalonnáról, összegyűjtöttek még 30 ludat, 200 tyúkot, 500 tojást, 40 icce vajat, 12 icce mézet, 2 véka borsót, 3 véka lencsét, 6 köböl tiszta és 12 véka vegyes lisztet, egy hordó káposztát, valamennyi petrezselymet és egyéb konyhára valókat. Pótlólag még 80 mázsa szalonnát és minden porcióra 28 font marhahúst kellett beadni.

26 Október folyamán a fent jelzett vonal által határolt terület fokozatosan összébb zsugorodott. E hó 17-én a kurucok feladták Szolnok várát, majd Ónodot is. November 17-én elveszett Sárospatak, december 6-án Eger. A Felvidékről és Dunántúlról menekülő hívei nyomorúságát a fejedelem saját szemével is látta: „November hava volt, a földet már hó borította. Hosszú szekérsorokkal találkoztam, amelyeken részben alsómagyarországi, részben Vág vidéki nemesek és tisztek feleségei menekültek az ellenség elől. Lakást és ellátást kértek tőlem. A sárban és a félig fagyott talajban összetört és megrekedt szekereken, hidegtől átjárt kis gyermekek sírtak."

27 November 26-án az utolsó rendezett kuruc csapat kivonult Debrecenből, Pálffy tábornok előőrsei átlépték a Tiszát, és az erdélyi főparancsnok, Steinville tábornok, Várad fele tartva, az Érmeiléken megszállotta Szent jobb várát. December 18-án Szabolcs megye hírül vette, hogy a császári csapatok elfoglalták Tokajt, és a várba erős őrséget helyeztek.

28 A jegyzőkönyv riadt szavai híven tükrözik a megye vezetőinek és nemességének hangulatát. A közgyűlés határozathozatal nélkül feloszlott, „nehogy a császár hűségétől már öt év óta elszakadt, és ezalatt a többi országlakók - • • • 22 IV. A. 1/b. 1710. okt. 23. Fasc. 11. no. 3. i 23 IV. A. l/a. 1710. deo. 1. 10. 18. k. 38—44. fal. 24

IV. A. l/a. 1710. szept. 3, 22, okt. 21, nov. 8. dec. 18. 18. k. 24, 36, 37, 38, 44. fol. Az elszámolás eredménye a jegyzőkönyvből hiányzik és akta sincsen róla. 25

IV. A. 501/a. 1710. szept.'28. 11. fe 184. fol. 26

IV. A. l/a. 1710. nov. 8, dec. 1. dec. 10. 18. k. 24-37, 40, 41. fol.; — IV. A. 501/a. 1710. nov. 12, 27, 11. k. 187-188. fol. 27 Rákóczi emlékiratai, 201. 28 Debrecen története, 2. k. 134.