Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.

A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 181 és az 1849—1860 között fönnállott „K. K Generalgouvernement für Ungarn" regisztratúráját követelheti teljes egészében. Más magyar vonatkozású iratsorozatokat csak a proveniencia elvének sérelmére, gyakorlatilag a területi elv alkalmazásával lehetne Magyarország számára kiszolgáltatni, amit viszont mint levéltáros szakember egyébként nem helyeselt, s az országnak a békeszerződés után várható területi veszteségei miatt célravezetőnek sem tartott. Károlyi Árpád kifejtette, hogy nem idegen tőle a bécsi közös levéltárak egészének az utódállamok közös tulajdonává nyilvánítása és a közös kezelés gondolata. Ezzel kapcsolatban a következőket írta Csánkinak: ,,Az állami kancellária, az államtanács, s a miniszteri konferencia ügyiratai és archívumai, amelyekről leveled melléklete specialiter megemlékezik, ab ovo olyanoknak tekintetnek az új államok által, mint amelyek közös tulajdont képeznek, természetüknél fogva hát egyik államnak sem adhatók ki. Arra való tekintettel, hogy e legalább nevezett három levéltári állag vagy osztály még akkor sem volna megosztható, ha belőlük darabonként választatnának ki az egyes államokat illető iratok, miután pedig még mindig igen nagy mennyisége maradna hátra az olyan aktáknak, amelyekben — egy ugyanazon ügyiratban — Magyarország és Ausztria egyik-másik tartománya dolgairól történik intézkedés vagy előterjesztés s továbbá arra való tekintettel, hogy ugyanez az eset az összes diplomáciai anyagnál (33 000 csomag) s a kabineti levéltárnál s e mellett a csehek a német-római birodalmi levéltári osztályokra is jogigényt formálnak: a megosztás óriási nehézségei miatt felmerült cseh tudományos és szakkörökben s osztrák—német köröknél is tetszéssel találkozott a gondolat, hogy a házi, udvari s állami levéltár mindazon anyaga, mely a provenientia elvénél és egyéb oknál fogva nem teljesen alkalmas a felosztásra, tehát a német-birodalmi állagokon kívül is közel kilencz-tizedrésze a házi, udvari és állami levéltárnak, s vele együtt a volt cs. és kir. külügyminisztérium Politisches Archiv-ja együtt Bécsben hagyassék s mint államközi tulajdon, tudományos intézetet képezzen, melynek kezelésére, levéltári szakmunkáira s a tudományos kutatások kielégítésére stb. az egyes államok arányosan megfelelő számban tisztviselőket delegálnának."

24 Nem érdektelen megjegyezni, hogy a bécsi közös levéltárak organikusan és történetileg kialakult egységét megőrizni kívánó és azt a partikuláris nemzeti érdekek fölé helyező elképzelésnek az egyik megfogalmazója cseh részéről Vaclav Kratochvil

25 volt, aki Károlyi Árpáddal hosszú éveken át együtt levéltárnokoskodott a Staatsarchivban. Erről a levéltártudományi szempontból megalapozott, de a széthulló Monarchia iránti nosztalgiától nem mentes elgondolásról hamarosan kiderült, hogy a nemzeti dezintegrálódás időszakában egy ilyen nemzetek fölötti, a volt Monarchia továbbélését jelképező intézmény létrehozására irányuló törekvés nem lehetett posszibilis program. Mindezt az elkövetkező hónapok eseményei igazolták. Egy közös levéltári intézménytől való viszolygás jelei mutatkoztak a magyar kormánykörökben is. Annak ellenére, hogy Károlyi Árpád nézeteivel az Országos Levéltár főigazgatója egyetértett, Csánki Dezső ilyen értelmű javaslatával — kutatásaink jelenlegi állása szerint 24 Lásd: 22 sz. jegyzet. 25 Kratochvil, Václav, (Mléechvosty, 1861. április 1. — Uo., 1919. április 21.) A prágai egyetem és az Osztrák Történetkutató Intézet elvégzése után 1891-ben került a Haus-, Hof- und Staatsarchivba. A eseh-morva-sziléziai osztály referense volt, s több csehországi arisztokrata család levéltárát is kezelte.