Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.

178 Hess Imre hez, hogy a kormány az uralkodócsalád birtokában volt múzeumokra, és könyvtárakra, továbbá a három nagy levéltárra, a Haus-, Hof- und Staatsarchive, a Hofkammerarchivra és a Kriegsarchivra jelentse be Magyarország jogigényét. A Magyar Nemzeti Múzeum javaslata a levéltári anyag sajátosan organikus természetét figyelmen kívül hagyva, a bécsi közös intézmények egészét — mechanikus közjogi érveléssel — a kvóta arányában kívánta felosztani.

12 Hasonlóan merev közjogi szemlélet érvényesült a Nemzeti Múzeum 1918. november 14-én tartott rendkívüli igazgatósági ülésén, ahol általános elvként leszögezték, hogy a bécsi közgyűjtemények anyagából az 50%-os arányban történő magyar részesedést tekintik méltányosnak.

13 A bécsi közös gyűjtemények jövője a magyar tudományosság más fórumain is szóba került, ahol azonban nem az immár időszerűtlenné vált közjogi sérelmek bizonytalan argumentumaira támaszkodva, hanem szaktudományos érveket előtérbe állítva és a levéltári anyag speciális tulajdonságait figyelembe véve fogalmaztak meg reálisabb igényeket. Mindez elsősorban a Magyar Országos Levéltár 1918. november 23-i belügyminisztériumi felterjesztésére és a Magyar Tudományos Akadémia november 25-i együttes ülésének határozatára jellemző. Csánki Dezső országos föle vél tárnok előterjesztése sürgette a forradalmi és államjogi átalakulás következtében megszűnt hatóságok tisztán magyar provenienciájú anyagának, többek között a Király Személye Körüli Minisztérium regisztratúrájának levéltári kezelésbe vételét s egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kormány jelentse be jogigényét a volt közös külügy- pénzügy- és hadügyminisztérium irattárának anyagára, de ezek levéltári elhelyezése és használata ügyében nem nyilvánított véleményt. Csánki kitért a három közös levéltár kérdésére ós véleményét tömören úgy foglalta össze, miszerint, „feltétlenül követelnünk kell, hogy e levéltárakból a Magyarországot kizárólag érdeklő, s levéltári szempontból elkülöníthető rész nekünk adassék át". Annak ellenére, hogy Csánki nem részletezte, mit ért a „levéltári szempontból elkülöníthető rész" alatt, joggal feltételezhetjük, hogy e megfogalmazása a magyar vonatkozású anyagnak a proveniencia elve alapján való szétválasztását takarta.

14 Az Országos Levéltár felterjesztésével azonos szellemben fogalmazódott meg a Magyar Tudományos Akadémiának a november 25-i ülésén született határozata is. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása nehezményezte az Osztrák Államtanács eljárását, hogy a területi elv alapján saját kizárólagos kezelésébe vette az egykori közös minisztériumok felügyelete alá tartozó levéltárakat és felfüggesztette az ott alkalmazásban volt magyar állampolgárok hivatali működését. Egyúttal a levéltári anyag organikus voltára és a gyűjtemények történeti kialakulására hivatkozva elutasította azoknak a területi elv alapján, ül. tárgyi szempontok szerint felosztását. ,,[. . .] az is kétségtelen, hogy úgy a közös levéltárak, mint a többi bécsi gyűjtemények állagának nagy — talán túlnyomó — része oly természetű, mely a régi közösség megszűntével nem választható szét országok szerint, nézetünk szerint a magyar népkormány sürgős gondoskodásának kiváló mértékben kell odairányulnia, hogy a gyűjtemények ezen állagának további tudományos használatára nézve a régi közös12 Lásd: 7. sz. jegyzet. 13 Gerelyes: i. m. 4. sz. irat. 14 MOL, Országos levéltári levéltár, általános iratok (A továbbiakban: Y-l.) 1818 — 1899.