Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

16 Balogh István tartoztak takarmányt adni. A hó leeste után pedig a gazdájuknak vett takarmányon kellett tartani. Azokra a jószágokra, amelyek a nemes országot szolgálják: „kaphatnak négy igavonó ökörre egy szekér szénát és egy szekér szalmát, egy lóra egy szekér szénát abrak nélkül". A jószágosabb menekültek húsból nem kaptak ellátást, gabonából személyenként két mérő {kb. 150 liter) rostálatlan rozs volt a járandóságuk.

13 1708-1709 telén Szatmár megyének már csak a három alföldi járása maradt mentes az ellenségtől. A téli ellátásra a megyét havonta 1735 orális, 1260 equilis és 1220 boalis (igavonóökör) porció adására kötelezték. Az előző évihez képest, mind a személyek, mind az állatok száma növekedett. A fejedelem szabályozása szerint a nemes urak saját maguk, feleségük és gyermekeik számára kaptak havonta személyenként egy-egy véka (kb. 35 liter) búzát, a cselédek számára 2 véka rozsot vagy 3 véka kukoricát és fejenként 20 font húst. A hadi lovak egy-egy szekér szénát, egy köböl zabot abraknak, zab helyett három véka árpát vagy kukoricát, a közönséges lovak egy szekér szalmával vegyes szénát kaphattak. A bujdosók a jobbágyokat nem kényszeríthették halászatra és vadászatra. Ha útra keltek, a saját porciójukból kellett élniök.

14 A regulamentum szerint a beszállásolt katonáknak is ennyi járt, de ezt aligha kaphatták meg, Szabolcs megye 1709 augusztusáig 2124 kassai köböl gabonával és 25 947 font hússal maradt adósa a bujdosóknak. Az egyezség szerint a megye ígérte, hogy megadja, de a gabona hiánya miatt már eleve elengedték egyharmadát, a fent maradt kétharmad részt vagy természetben vagy hússal, esetleg vágómarhával lehetett volna kiegyenlíteni. Károlyi Sándor Szatmár megyei terhei könnyítése érdekében az 1709—1710. évi ellátásból havi 500 porciót Szabolcs megyére hárított át.

15 1710 első felében Szatmár megye semmiféle gabonát nem tudott adni az előző évi rossz termés miatt. Ajánlotta, hogy minden véka búza vagy rozs helyett ugyanannyi árpát vagy málét (kukorica) ad, vagy köblönként (4 véka) 6 márjást (1 m. ft. 20 dénár) fizet.

16 Az év második felében a katonaság elszállásolása miatt Szabolcs megyéből a menekülteknek Szatmár megyébe kellett átköltözni. Szabolcs megye adós maradt a nyári ellátással, Szatmár pedig még a korábbiakat sem tudta ellátni. A pestis miatt a megye közgyűlése sem ülhetett határozatképes számban össze. A fejedelemnek Szabolcs megyéhez intézett pátense csupán arra bíztatta az alispánt: „amennyire a mostani pestises idő engedi, hacsak némely részben is, a restanciájukat adassa meg".

17 Szeptember végétől a Dunántúlról és a Felvidékről elmenekültek, valamint a katonaság is a Tisza—Sajó vonalától keletre eső területre húzódtak 18

TT. 1890: 493-495.; — IV. A. 501/a. 1708. nov. 21. dec. 20. 11. k. 100—101, 108 — 109. föl.; Szabolcs megye 1709. jan. 15-i gyűlésén „a húst igen megkevesbítették. Akinek rideg marhája találtatott menstruatim 12 font húsra írtak egy személyt, akinek 15 vagy többecske, semmi húst nem adnak, az húsban portio, az kinek adnak, egy hónapra libra (font) 12." TT. 1890. 758. 14 IV. A. 501/a. 1709. febr. 7, 8, 1709. aug. 16. 1709. nov. 27. 11. k. 116-118, 137, 146-149. fol. 15 Ez tekintélyes mennyiség, mert a gabona négy vékájával (125 liter) számítva, ugyanannyi métermázsának felel meg. A hús pedig — a szokásos 200 fonttal véve — 120 darab vágómarhát jelent. TT. 1890: 765, 769.; IV. A. 501/a. 1709. szept. 3, 23. 11. k 140-141. fol. 16 IV. A. 501/a. 1710. máj. 6. 11. k. 166-168. »IV. A. 1/b. 1710. jún. 3. aug. 3. szept. 10. Faso. 11. no. 1. 12., 13.; — IV. A. 501/a. 1710. jún. 30. júl. 30. aug. 16. 11. k. 176 — 177, 180-181. 182. fol.