Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

A „vérrel adózás" illúziója 165 dalma meggátolta, hogy a nemesség békeidőben katonai kiképzésben részesüljön, másrészt, amikor bevetésére került volna sor, kiképzetlensége indokolni látszott azt, hogy a hadsereg ne gondoskodjék modern fegyverzettel és megfelelő, tapasztalt kiképző tisztekkel való ellátásáról. így egy circulus vitiosus állt elő, amely eleve megpecsételte a felkelések sorsát. Noha a megyei inszurgens alakulatok felállítása és felszerelése a körülményekhez képest meglehetősen gyorsan, néhány hét alatt megtörtént, a felkelés késedelmes kihirdetése, fegyverbe hívása okozta elmaradásokon már ez sem segíthetett. (A nemesi felkelés fegyverbe szólítására — sajátosan védelmi jellegéből következően — ugyanis csak a reguláris hadsereg sorozatos vereségeit követően kerülhetett sor, akkor, amikor az ellenség már az ország határait fenyegette.) A szedett-vedett, gyakran használhatatlan, illetve korszerűtlen fegyverzet, a nagyon rövid és így igen hiányos kiképzés, továbbá a helytelen felhasználás (irreguláris alakulatok beosztása a sorhad közé) szükségképpen vezetett a győri vereséghez, míg más példák azt mutatják, hogy a milícia-szerű csapatok rendeltetésszerű alkalmazása korántsem volt eredménytelen.

34 A nemesi felkelést alapjaiban érintő, az intézmény fennmaradását veszélyeztető hiányosságokat leginkább maguk a benne résztvevők érzékelték. Közölük többen is reform-javaslatot terjesztettek a nádor elé. E tervezetek közül ezidáig négy vált ismertté.

35 Esterházy József gróf (inszurgens ezredparancsnok) — az időben legkorábbi, 1797-es javaslat szerzője — tervében nem szorítkozik csupán az intézmény hibáinak felsorolására, hanem egyúttal megoldást is kínál. A kései hadbahívást elkerülendő, legyen azonnal kihirdetve a felkelés, mihelyt az ellenség eléri az örökös tartományok területét. Javasolja továbbá egy állandó keret felállítását, melynek létszámát 2 portánként egy lovasban állapítja meg. Foglalkoztatásuk, illetve fenntartásuk megkönnyítésére a megyei huszárok és hajdúk feladatkörét látnák el, helyükbe lépve. Az 1805-ös „befejezetlen"

36 felkelés tapasztalatai alapján két tervezet is született. Az egyik szerzője, Bittner báró őrnagyi rangban szolgált a vezérkarban. Javaslatának középpontjában az állandó keret megteremtése állt, s ennek érdekében egy-egy huszárosztály, illetve vadász- és utász század felállítását javasolta, amelyek adott esetben kiképzőket biztosítanának. Oosztonyi ezredes a nagylétszámú, 60 000 főre tervezett felkelést vagyoni alapon kívánta kiállítani. Az önélelmezés bevezetésén kívül az évenkénti fegyvergyakorlatot (14—21 nap) is szorgalmazta. A tiszteket és altiszteket a „nemes ifjúságból" kívánta biztosítani. Javaslata szerint a mintegy 520 tisztre és 4800 főnyi legénységre tervezett békeállomány kiadásait a fölkelési pénztár fedezné. E tervek közös vonása, hogy harctéri tapasztalat egyiket sem támogathatta. A nemesi felkelés próbatétele még négy esztendőt váratott magára. A negyedik javaslat viszont már kamatoztathatta az utolsó nemesi felkelés tapasztalatait. Ámbár szerzője, a tiszáninneni kerület parancsnoka, Hadik András gróf az események viharos lefolyása miatt csak mások harci élményeire támaszkodhatott. A balsiker okait fürkészve az alábbi következtetésre jutott: az inszurrekciót későn hívták egybe, s megalakulása után sem volt elegendő 3i

Ódor: i. m. 39—40. ^Gyalókay Jenő: A magyar nemes insurreotio reformtervei 1797-től 1809-ig. Sz, 1925. 126-159. 36 Uő: A magyar nemes insurrectio 1805-ben. HK, 1926. 273. s köv.