Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

kiképzője. Tervezete középpontjába nála is a békeállomány kérdése került. A megoldást előbb egy testőr lovasszázad felállításában vélte felfedezni, majd a kerületenkénti kiképző-lovasezred felállítása mellett szállt síkra. Az inszurrekció állandósításával azt „nemzeti katonanevelő intézménnyé" szerette volna fejleszteni. A négy tervezet Összecsengő gondolatai a következőkben foglalhatók össze: a magyar nemesi felkelést továbbra is fenn kell tartani és feltétlenül állandó keretet kell számára biztosítani. Közös fogyatékosság, hogy fegyverrel, ruházattal, felszereléssel egyik javaslat sem számolt, pedig e tényezők — mindenekelőtt a krónikus fegyverhiány — jelentősen hozzájárultak a felkelések sikertelenségéhez. A tervezetek még egy azonosságot mutatnak, mégpedig azt, hogy egyik sem valósulhatott meg. Az okok közül hármat említhetünk. Mindenekelőtt az uralkodó és környezete bizalmatlanságát; a magyar nemzeti hadsereg gondolatától is irtózó /. Ferencnek a felkelés állandósításától való ódzkodását. Másodikként a monarchia pénzügyi helyzetét, amely a szakadatlan háborúskodás következtében katasztrofálissá vált, végül a veszély elmúltával alábbhagyó reformhajlandóságot. Noha a reformtervekben számos használható ötlet, értékes gondolat merült fel, mindazonáltal a javaslatokkal terítékre került jogi, pénzügyi, katonai kérdések egész sorát kellett volna megtárgyalni, mielőtt egy gondosan megszerkesztett új tervezet országgyűlési megvitatására sor kerülhetett volna. A francia háborúk időszakában (1792—1815) tartott országgyűléseken a hadsereg fejlesztése központi helyet foglalt el. Az állandósuló veszteségek a hadkiegészítés kérdését újult erővel vetették fel. Bécs a nemesi felkelésben potenciális tartalékot látott, melyet a reguláris hadsereg pótlására szeretett volna felhasználni. A rendek a „közös" hadsereget természetesen nem tekintették magyarnak, hivatalosan is mindig csak magyar ezredekről beszéltek.

37 A nemesség szemében a magyar sereg az inszurrekció volt. A nádor ennek tudatában az udvari körökkel is igyekezett ezt megértetni. Álláspontjával azonban egyedül maradt Bécsben. Az uralkodó és környezetének félelme a magyar fegyverektől az 1790-es esztendő bandérium-mozgalmában gyökerezett, s e félelem munkált a nádor reformjavaslatainak elutasításában, illetve elodázásában.

38 A nemesi felkelés szabályozásának kérdése — a Habsburg birodalom sorozatos katonai vereségei folytán — 1807-ben minden addiginál határozottabb formában került napirendre. A rendi érdekeket akceptáló nádor a probléma kényességére való tekintettel országos bizottság kiküldését javasolta.

39 Jól látta ugyanis, hogy a felkelést kettős veszély fenyegeti; egyrészt a felkelők többségét adó szegény nemesség anyagi tönk szélére jutása, másfelől a keretek állandósulása, amely a haditanács függőségébe kerülését vonhatja maga után.

40 Hogy • 87 A hivatalos szóhasználatban (pl. 1802: I. te.) az „exercitus hungaricus" vagy „hungarieae legiones" kifejezés volt használatos, amely alatt a magyar ezredek összességét értették. 38 A nádor 1797-es javaslatai lásd: József nádor iratai. (A továbbiakban: JNI) I. Kiad.: Domanovszky Sándor. Bp. 1925. 234—235., 256 — 257. Az 1801-es javaslatok: uo. 419-421. 89 Domanovszky Sándor: József nádor élete. (A továbbiakban: JNÉ) 1/2. Bp. 1944. 57. 40 A nádor 1806. július 31-i fölterjesztése. JNI, II. különösen 572 — 575.