Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Lakos János: A „Generális” bukása : adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz / 147–158. o.

156 Lakos János a miniszterek közti nézeteltérést.

31 Az uralkodó az ülés után a következőket táviratozta Bécsbe: „Aligha kétséges, hogy Tisza miniszterelnök lemond [. . .], a miniszterek hivatalban fognak maradni. Az utódra nézve még bekérem Tisza véleményét."

32 Március 7-én Tisza először a királynál járt, majd a Házban — befejeződvén a honvédségi javaslat letárgyalása — a következő szavakkal válaszolt Irányi két nappal korábbi interpellációjára: a „honossági novellára nézve a kormány kebelében nézeteltérések merültek fel és éppen ezért a törvényjavaslat ma be nem nyújtható. Ezen nézeteltérések néhány nap alatt vagy ki fognak egyenlíttetni, vagy ha nem, akkor kötelességemnek fogom tartani a t. Ház előtt nyilatkozni [. . .]."

33 Másnap, 8-án összeült a minisztertanács és meghozta a dolgozat elején már idézett döntését a kormány lemondásáról. A hivatalos bejelentésre ugyan még néhány napot várni kellett (a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának befejezéséig), de a kormánypárt orgánuma, a Nemzet március 8-i vezércikke már nem nagyon kendőzte a dolgokat. A lapokban megindultak a találgatások Tisza lehetséges utódjáról. Érdekes: egyedül gr. Szapáry Gyula került szóba. Hangot kapott a Szabadelvű Párt és a Mérsékelt Ellenzék közötti fúzió gondolata is,igaz a cáfolat sem késett. Ugyancsak találgatások folytak Tisza jövőbeli szerepéről: a Pesti Hírlap szerint a „generális" továbbra is megmarad pártvezérnek, sőt a miniszterelnökségtől is csak ideiglenesen vonul vissza, s rövid idő múlva — a körülmények változásával — visszatér. Március 11-én a Nemzet reggeli száma hírt adott Tisza, Szapáry és gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter királyi kihallgatásáról, az esti kiadás pedig lényegében már pontosan jelezhette a kormányváltozás menetrendjét és a bekövetkező személyi változásokat. Tény: a kormányválság szokatlanul sima és gyors lefolyásának lehettek tanúi a kortársak. Március 13-án délelőtt Tisza a bővebb indoklást mellőzve, az „ismert ok"-ra hivatkozva írásban is benyújtotta Ferenc Józsefnek a maga és kormánya lemondását,

34 majd a fél egykor kezdődő ülésen mindezt a képviselőház tudomására hozta.

35 Este a Szabadelvű Párt elbúcsúztatta Tisza Kálmánt, aki ekkor véglegesen megcáfolta a pártvezérségének megtartásáról felröppentett híreket. Kijelentette: a kormánypártban nem lehet kettős vezetés, a vezér a miniszterelnök kell, hogy legyen, ezért „fogadjatok magatok közé mint közlegényt."

36 A király még 13-án elfogadta a kormány lemondását, rendkívül meleg hangú legfelsőbb elhatározással felmentette Tiszát, és miniszterelnökké kinevezte gr. Szapáry Gyula addigi földművelésügyi minisztert.

37 * Az a korszakváltás, amely a 80-as évek végén és a 90-es évek elején játszódott le Magyarországon, szükségszerűen előidézte Tisza Kálmán, illetve politikájának bukását. A bukás bekövetkezésének konkrét ideje azonban természetesen nem volt eleve determinált. Sor kerülhetett volna arra már egy évvel előbb, a véderővita alkalmából, de nem tartozott a lehetetlenségek közé az sem, hogy Tisza túléli Kossuth Lajos honossági ügyét is. 31

A minisztertanács jegyzökönyvét lásd: MOL K 27. 3! MOL P 344. — Ba. levelek. 33 KN (1887—92) 17. köt. 203. 81 MOL K 26. — 1890 - 804. 38 KN (1887—92) 17. köt. 223. 36 Nemzet, 1890. március 14. (reggeli lap). 37 MOL K 26. — 1890 - 804. — 1890. március 6. •