Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Lakos János: A „Generális” bukása : adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz / 147–158. o.

LAKOS JÁNOS A „GENERÁLIS" BUKÁSA (Adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz) Tisza Kálmán miniszterelnök az 1890. március 8-i minisztertanácsban bejelentette, hogy „mihelyt a folyó évi költségvetési törvényjavaslat a Főrendiház által is elfogadtatik s ő Felsége által szentesíttetik, a reá nézve előállott b. .] helyzet folytán miniszterelnöki állásától való felmentését szándékozik Felségétől kérni." A kormányfő bejelentését a miniszterek tudomásul vették, s valamennyien csatlakoztak ahhoz.

1 E minisztertanácsi határozat egy hosszú, már másfél éve fennálló politikai válságból való kibontakozást volt hivatva biztosítani. Tisza tizenöt esztendős uralma (1875—1890) alatt épültek ki a modern Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági életének keretei, amelyek között jelentős fejlődés bontakozott ki. Mindezt azonban olyan merev, a puszta hatalmi eszközökön alapuló kormányzati rendszer kialakulása kísérte, amely egyfelől kétségtelenül sokáig hatékonyan betöltötte fő funkcióját, a dualista berendezkedés védelmét, másfelől azonban alkotójával együtt gyűlöltté vált nemcsak az egész ellenzék, hanem a hatalmon levő Szabadelvű Párt számos tagja előtt is.

2 A függetlenségi és a konzervatív ellentábor egyaránt régóta várta az alkalmat Tisza megbuktatására. 1888 végén úgy tűnt: az alkalom végre elérkezett. A miniszterelnök ekkor — a közös katonai vezetés nyomására — olyan törvényjavaslatot nyújtott be a véderőreform ügyében, amely a Monarchia törvényhozásainak közös haderőre vonatkozó egyébként is csekély jogkörét tovább csökkentette volna. A hatalma tetőpontján álló kormányfő úgy számolt, hogy sablonos tárgyalással keresztülvihető lesz a javaslat. Ezúttal azonban nagyot tévedett. Még saját, máskor oly engedelmes pártját is csak nehezen tudta maga mögé állítani, a nemzeti jogok védelmének platformján pedig létrejött a Függetlenségi Párt és a gróf Apponyi Albert vezette mérsékelt ellenzék ideiglenes szövetsége. Rendkívül éles parlamenti harc bontakozott ki, sőt az utca is megmozdult. A kialakult helyzetben Tiszának és az udvarnak meg kellett hátrálnia, A tervezett újítások egy részének elejtésével végül nagy nehezen sikerült tető alá hozni az új véderőtörvényt (1889: VI. te), de ez a kormányfő súlyos kudarcát nem kompenzálhatta. Helyzete megingott. A nagy politikai ellenfél, Apponyi Albert későbbi értékelése szerint a véderő vitával „megtört a Szabadelvű Párt uralma is, és az az egész rendszer, amely mind közjogi 1 Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL), Miniszterelnökség, (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (A továbbiakban: K 27.) — 1890. március 8-i minisztertanácsi jegyzőkönyv, 13. pont. 2 A Tisza-rendszer kiépítésére, működésére és jellemzőire laäd: Magyarország története tíz kötetben. 6. köt. Magyarország története 1848 — 1890. Főszerk.: Kovács Endre. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. (Á továbbiakban: Kovács) 1204 — 1257., 1319 — 1320. 10*