Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

122 Iványosi-Szabó Tibor erőteljes állami adóztatást, a város gazdálkodásában jelentkező átrendeződést, a lakosság létszámának folyamatos és nagyarányú növekedését, ezek az arányok igazolni látszanak a felvázolt normák indokoltságát. Hangsúlyoznunk kell, hogy megalapozottabb norma meghatározása csak egy olyan elmélyült elemzés elkészítése után válna lehetségessé, amely az egész ország fontosabb gazdasági és tájegységének sajátosságait figyelembe veszi. Ennek esetleges elkészültéig csak hasonló normák alapján végezhetünk ilyen irányú felméréseket. Amint azt a 7. sz. táblázatunk mutatja, meglepő módon a törpegazdák között is találtunk 15 olyant, aki egy-egy cselédet alkalmazott, illetve akadt egy, aki kettőt is. A kisgazdának minősítettek között pedig nem kevesebb mint 148-an vannak, köztük olyanok is, akik 2—4 cselédet fogadtak fel, sőt egy gazda ötöt. Ezek az adatsorok mindenképpen felvetik, hogy helyes volt-e az egyes rétegek közötti határokat úgy megvonni, ahogyan ezt korábban felvázoltuk. A könnyebb véleményalkotás érdekében célszerű mindegyik vagyoni rétegből néhány gazda vagyonának legjelentősebb tételeit idézni. A többi között a kivetett adója alapján a törpegazdák közé kellett sorolni Bakonyi Pált, akinek egy harmadrendű, tehát a legkisebb értékű háza mellett két ökre és 3,5 pozsonyi mérő búza elvetésére alkalmas bérelt szántója volt Monostoron, a várostól kb. 25 km-re. Egy felnőtt férfi-cselédet vettek nála nyilvántartásba. Bánó Márton: egy harmadosztályú háza ós három napi kapálást igénylő szőleje (kb. fél holdnyi) volt mindössze, de tartott egy fiatal szolgálólányt. Minden bizonnyal idős házaspárról van szó. Bolgár Albert: egy ház után, Szentkirályon ós Péteri pusztán egyaránt 3,5—3,5 pozsonyi mérő vetésére alkalmas bérelt szántó után fizetett adót. Egy felnőtt férfi-cselédet alkalmazott. Danka Mihály: volt egy harmadosztályú háza és 2 jármos ökre. Egy fiatal szolgálólányt alkalmazott. Gyenge János: egy harmadosztályú házra és egy négy napi kapálást igénylő, kb. fél holdnyi szőlő után vetettek ki rá adót. Egy fiatal legényt alkalmazott cselédnek. így mehetnénk végig a névsoron, s mindegyik esetben azt találnánk, hogy valóban jelentéktelen vagy a következő réteghez tartozók javaihoz viszonyítva jóval kisebb az a vagyon, amivel rendelkeztek, de minden kétséget kizáróan tartottak szolgát, cselédet. A kisgazdáknak minősülők közül pl. Páré István: egy harmadosztályú ház, egy ló, egy 8 kapás (kb. egy hold) szőlő és 45 juh után fizetett adót, és két fiatal férfi-cselédet fogadott fel. Biró János: egy ház, három hámos ló és egy tucatnyi pozsonyi mérő búza elvetésére alkalmas bérelt szántóval rendelkezett, tartott két cselédet. Kétségtelen, hogy ő már kategóriájának legfelsőbb határán volt. Bóbis János: két jármos ökör, egy ház, Alpáron 5,5 pozsonyi mérő búza vetésére alkalmas bérelt szántó és egy három kapás szőlő után adózott, tartott három szolgát. Ezek a javak önmagukban sem különösebben nagyok, ismerve a kecskeméti nagyszámú tehetős gazda ingó- ós ingatlan vagyonát, különösen nem mondhatók jelentősnek. Ha mégis alkalmaztak egy vagy több cselédet, ettől még nem a vagyoni kategorizálást kell feltétlenül megváltoztatnunk, hanem sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy a korabeli állapotok többrétűbb vizsgálata után merjük megfogalmazni: a XX. században használt terminológiát nem lehet és nem szabad a XVIII. századi állapotokra mechanikusan alkalmazni. A bőséges munkaerőkínálat, a kedvezőtlen családi körülmény, betegség stb. elkerülhetetlenné tehette, hogy sok esetben egy szerény vagyonnal rendelkező házaspár vagy egyedülálló személy ossza meg szegénységét, olykor nyomorát, cselédjével. Esetükben aligha lenne