Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

120 Iványosi- Szabó Tibor 6„ táblázat A cselédek megoszlása tizedenként (gazdaságonként) Kecskeméten 1771-ben '0 1 2 3 4 56789 11 Cselédek száma összesen Tized Gazdák száma Cselédek száma cseléddel rendelkezett Cselédek száma összesen I. 299 106 193 65 19 17 4 1 175 II. 321 78 243 49 17 7 3 2 126 III. 336 105 231 66 21 11 3 3 1 174 IV. 376 100 276 61 18 14 3 12 1 175 V. 294 116 178 62 20 16 10 3 1 3 I 246 VI. 260 91 169 51 22 9 6 11 1 168 VII. 272 50 222 29 14 6 1 79 VIII. 312 72 240 42 17 8 2 1 2 125 összesen 2470 718 1752 425 148 88 32 11 7 2 3 1 1 1268 túrálódott kecskeméti társadalom erőteljes megosztottságát ezek az adatsorok is dokumentálják. Egy majdani tizedenként történő vagyoni Összesítés után lehet érzékeltetni, hogy milyen termelőeszközök birtokában levő gazdák foglalkoztatták a legtöbb cselédet. Tekintettel arra, hogy Kecskeméten több statisztikai feldolgozásra alkalmas összeírás maradt fenn, többek között adóösszeírások is, lehetőség nyílik arra, hogy egyéb összefüggésekre is fényt tudjunk deríteni. Az egyik ilyen összefüggés a munkaképes családtagok és a foglalkoztatott szolgák száma, amely az 1772-es Összeírás alapján is feltárható. A másik lehetséges, és kívánatos összefüggés a vagyoni rétegződés alapján történő csoportosítás. Ez utóbbi igen időigényes és nagyfokú körültekintést igényelő munka, amelyhez hasonlóval a szakirodalomban még nem találkozhattunk. Ezért e munka menetét szükséges röviden ismertetni. Az 1772-es összeírásban cseléddel rendelkező gazdák, családfők nevét összevetettük az 1780-as adóösszeírással. Ez a legteljesebb, leginkább tagolt lajstrom, amely viszonylag közel is áll időben az 1772-ben felfektetett conscriptióhoz. A gazdaságilag kiegyensúlyozott, békés időszakon belül viszonylag kevés változás mehetett végbe a nem egészen egy évtized alatt. Az 1772-ben cselédet felfogadó 718 gazda közül 349-et vehettünk számításba ezen vizsgálódás során. (Lásd: 7. sz. táblázat.) Részben a halálesetek, részben a szükségszerűen megváltozó anyagi körülmények érthetővé tesznek bizonyos módosulást. A legtöbb gazdát mégis azért kellett figyelmen kívül hagynunk, mivel „típus''-nevük miatt nem voltak megnyugtató módon azonosíthatók. A többször is előforduló Szabó János, Tóth István, Kovács Lászó stb. esetében a bizonytalansági tényezők elkerülése végett el kellett tekinteni adataik feldolgozásától. Igaz, hogy így csak az összeírásban feltüntetett gazdák 48,6%-ával dolgozhatunk, de az egyértelműség így is megbízhatóbb alapot teremt a következtetések levonásához. Az 1780. évi adókönyvi adatok birtokában, a kivetett adó nagysága alapján a gazdákat négy csoportba osztottuk. Kiindulópontnak azt fogadtuk el, hogy a korabeli adókulcsok, ha nem is maradéktalanul, de a maguk értékrendjének megfelelően, megközelítő pontossággal rögzítették az egyes gazdák kezén levő termelőeszközök nagyságát, nagyságrendjét. Az első csoportba soroltuk azokat, akik a személyükre kivetett adón