Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

Kecskemét társadalma 1770 táján 119 hasonló feldolgozásának elkészültéig kockázatos különösebben minősíteni ezt az arányt. Emellett tekintettel kell lenni a gazdálkodás sajátosságára, a XVII. században folyamatosan és jelentős számban növekvő lakosságra, amelyen belül mindvégig igen magas volt a bérmunka vállalására kényszerülők aránya. Nyilvánvalóan a migráció méretének érzékeltetése végett bontották meg az összeírás során a szolgákat „itt valók"-ra és „másunnét jöttek"-re. Nem tudni, hogy az év során vagy néhány éven belül ide kerültek minősültek-e „másunnét jöttek"-nek, így nehéz az ezirányú migrációt minősíteni. A 283 vidékről jött cseléd száma minden esetre jelentős mozgást érzékeltet, ami azt is mutatja, hogy ennek az óriásira duzzadt mezővárosnak folyamatosan nagy volt a munkaerőigénye. (Lásd: 5. sz. táblázat.) A cselédek nemenkénti megoszlása (954 férfi és 314 nő) azt érzékelteti, hogy a mezővároson belül mindenekelőtt a felnőtt férfiak (55,4%) illetve a cselédek háromnegyedét kitevő férfiak munkájára volt mindenekelőtt szükség. Különösen alacsony a vidékről jött nők aránya (3,4%), ezen belül is a fiatal nőké (1,5%). A városon belül a XVIII. század folyamán a cselédek abszolút számának alakulása igen figyelemre méltó mozgást mutat. A Rákóczi-szabadságharc idejéről fennmaradt katonai összeírások alapján számuk kb. 1500 főre tehető.

44 1771-ben csak alig valamivel lehetett több 1268-nál a városban levő szolgák és szolgálólányok száma. Miként erre már utaltunk, a nemesek egy része nem szolgált adatokkal, és az összeírásnál figyelmen kívül hagyott görög kereskedőknél, a református prédikátoroknál stb. is alkalmazhattak néhány cselédet. Az 1827 —28-as összeírás adatai szerint 331 szolgát és 254 szolgálót tartottak nyilván. Az 585-ös létszám egy folyamatos csökkenést érzékeltet. Bár figyelembe kell vennünk azt, hogy a tanyákra történő kitelepedés ekkor már megindult, a nagyállattartás keretei fokozatosan szűkültek, a csökkenő számok láttán azt is feltételezhetjük, hogy az idegen munkaerő alkalmazásának fokozatosan más formái kerülhettek előtérbe a mezőgazdasági árutermelés fejlődése során. Bár az egész évre lekötött idegen munkaerő nagyságának összesített rögzítése is komoly támpontot jelent, a nagyon körültekintő összeírás további feltárásokra is alkalmas. Lehetőség nyílik arra, hogy rögzítsük a cseléddel rendelkező, illetve cseléddel nem rendelkező gazdaságok, háztartások számát is. Ezen túlmenően mód van arra is, hogy tizedenként jelöljük, az egyes háztartásokban hány cselédet alkalmaztak. (Lásd: 6. sz. táblázat.) A 2470 gazda háztartás közül csak 718-on belül jelezték, hogy tartottak cselédet. A háztartások 71%-a nem vett igénybe ilyen jellegű idegen munkaerőt. Természetesen ezek jelentős hányada alkalmazhatott napszámost a mezőgazdasági munkák fő szezonjaiban, és a cselédek alkalmazása sem tette feleslegessé a napszámosok igénybevételét. A gazdaságok közel negyede csak 1 — 2 cselédet fogadott fel, és a három szolgát foglalkoztató gazdák aránya is csak elenyésző: 3,6%. A 4—7 szolgát, szolgálót szerződtető, minden bizonnyal már jelentős termelőeszközzel rendelkező gazdák száma még szerényebb: 52, mindössze 2,1%. Ennél többet felfogadó parasztnábobok száma mindössze pedig csak féltucatnyi. Igaz ugyan, hogy az előző csoport a cselédek 18,8%-át alkalmazta, míg a csupán 0,2 %-ot kitevő leggazdagabbak a cselédek 3,5%-át vették igénybe. Ennek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a vagyonilag erősen struk44 Iványosi-Szabó Tibor: Három katonai összeírás ... 314. •