Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

112 Iványosi-Szabó Tibor finomítását, másrészt az e korból való, örvendetesen gazdag kecskeméti for­rások birtokában bőséges lehetőség nyílik az összeírás adatainak ellenőrzé­sére. Végül: a további feldolgozások után mód nyílhat arra, hogy átfogóbb általánosításokat is le tudjunk vonni ezen évtizedek demográfiai és társadalmi mozgásairól. Az egyes szűkebb területek feldolgozásakor alkalmazott eljárások is­mertetésére az egyes fejezeteken belül célszerű kitérni, így ezeket itt mellőzzük. AZ EGYES TÁRSADALMI RÉTEGEK DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGAI Nemesek Kecskemét földesurai sohasem éltek a város falai között. így feudális kizsákmányoló osztályról vagy csoportról ezen a mezővároson belül nem beszél­hetünk. Éltek viszont a városban a XVII. századtól beköltöző nemesek, akik nemesi fundussal nem rendelkeztek. Ők éppen olyan alapon jutottak ház­telekhez, kerthez vagy szántóföldhöz, mint a város lakóinak döntő többségét alkotó, jogilag jobbágy sorban levő gazdálkodók. A hódoltság idején a város­ban élő és itt a többi lakossal azonos módon adózó nemesek száma még csekély volt. Az 1707-es összeírásban is csak 11 nemest tüntettek fel. Az 1730-as fel­jegyzés szerint már 21 nemesi család fizetett taxát Kecskeméten, de közöttük a XVII. századi Kalocsa János négy, Deák Pál három és Szentkirályi Pál négy leszármazottja található. Tehát az újabb beköltözők száma csekély volt. Az 1757-es adóösszeírásban 22 nemest tartottak nyilván, akik kivétel nélkül fizették a rájuk eső adót. 2a Az 1760-as évek végén az úrbéri rendelet hatására Kecskemét és Nagykőrös nemesei megkísérelték kiváltságaik bővítését, érvé­nyesítését elérni. Emiatt a város magisztrátusával és paraszti társadalmával sokirányú ós súlyos összetűzésekre került sor. 24 Ezekkel a próbálkozásokkal csak azt tudták elérni, hogy a személyükre kivetett adótól mentesültek, de birtokaik után tovább kellett adózniok. Az 1770-es években is viszonylag sok család kísérelte meg az adómen­tesség biztosítását, a nemesi kiváltságok elérését. 1778-ban a szolgabíró irá­nyításával három csoportba osztották a város nemesi családjait. Az elsőbe tar­toztak azok, akik a városban földesúri jogokat igényeltek maguknak. Ezek oldalági rokoni kapcsolatokat tudtak kimutatni egy-egy olyan földesúri csa­láddal, amelyik jogot formált Kecskemét szolgáltatásaira. Ezek közé hat fő tartozott, közülük négy Sárközi. A második csoportba sorolták azt az újabb hat személyt, aki a városban lakott, és a szomszédos pusztákon volt nemesi birtoka. A harmadik csoportba vették azt a 38 családot, amelynek a városban levő javain kívül más birtoka nem volt. Végül felsoroltak 21 olyan személyt, akiknek nemességót kétségesnek minősítették. 25 Igen figyelemreméltó, hogy a nemesi kiváltságokra pályázók között több iparos és egyéb foglalkozású is van: Saja Péter könyvkötő, Szentkirályi Gáspár csősz, Karácsony Ádám szabó, i 23 Uo. 1757. évi összesítő. 21 Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18 —19. században. Kecskemét, 1956. 25 1527. Nemesek viszonyai. 1778. február 18.

Next

/
Thumbnails
Contents