Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

Kecskemét társadálma 1770 táján 113 Deáki Benjamin paplanos, Csák János asztalos volt. További hat főnél kiemelték, hogy nincs háza, ami a helyi nómenklatúra szerint zsellért jelentett.

20 1771 —72-ben viszonylag kevesen kaptak kedvet kiváltságaik elismertetésére. Ennek lehetett a jele, hogy a 34, magát nemesnek mondó családfő közül négy végső soron mindenben alávetette magát az összeírással kapcsolatos követelményeknek. Itt csak utalunk arra, hogy a több mint egy évtizedes küzdelem után, 1780-ban az adólajstromban mindössze 16 nemesről történik említés, de esetükben is felmérték az adóztatható vagyonuk mindegyikét.

27 A városban élő nemesek vagyoni struktúrája lényegét tekintve nem tért el a különböző paraszti réteg vagyonának szerkezetétől. A családi, rokoni kapcsolataik révén is igen közel állottak azokhoz. Életmódjuk, kulturáltságuk szintje alig különbözött azokétól. A családok szerkezetében, a gyerekek számát stb. tekintve is aligha lehetett érdemi eltérés. Igen figyelemreméltó, hogy bár minden tizeden belül fellelhető mindkét felekezet, ha eltérő arányokban is, a nemesek megoszlása ezt nem követte. (Lásd: 1. számú táblázat.) Mindössze két olyan tized van, amelyen belül katolikus és református nemes egyaránt található. Az ötödikben számuk minimális, a hatodikban pedig a 11 reformátussal szemben csupán egy a katolikus. Gazdák A XVIII. században is a kecskeméti társadalom meghatározó tömegét a gazdák alkották. Miként a ,,három városban" általában, Kecskeméten még egyértelműbben eltértek a birtokviszonyok, a társadalmi tagozódás és a fejlődés lehetőségei a jobbágyfalvakétól. A földesurak távollétében már a hódoltság alatt is a földesúri jogokat a város közössége bérelte és gyakorolta. Jobbágytelkek nem alakultak ki, hanem a megfelelő igaerővel rendelkezők kaptak a várostól rendszerint életfogytiglanig használatra szántóföldet, részben kertet, és legeltethették nyájaikat, gulyáikat a város örökös területein vagy bérelt pusztáin. A három városon belül jelentkező sajátosság volt az is, hogy bizonyos ingatlanjaikat tulajdonként kezelhették az itt lakók. A házukat, telküket, szőlejüket, ún. pénzes kertjeiket szabadon adhatták, vehették, csupán az adás-vétel tényét kellett a városi tanácsnak bejelenteni.

28 A gazda fogalmához évszázadok óta kapcsolódott a városban levő ház tulajdona. Kertes és „kertetlen" gazdákról már 1678-tól olvashatunk, de a háztulajdonnal nem rendelkező gazda fogalmát itt nem ismerték.

29 A következetes megkülönböztetés a fennmaradt összeírásokban is fellelhető.

30 Ugyan26 Uo. 1778. március 2. 27 1504. m) 1780. ™Majlát: Lm. 51 — 70. 29 1508 c) 1677—78. évi lajstrom, 224 — 228. oldalakon név szerint sorolták fel őket. A listán 111 kertes és 206 „kertetlen" gazdát találunk. Természetesen ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy csupán 317 lett volna a gazdák száma, de valószínű, hogy nagy eltérés nem volt. 30 1662-től a XVIII. század elejéig külön kötetekben őrizték (1508. sz. fond kötetei) az adókivetéssel és a behajtással kapcsolatos feljegyzéseket. A XVIII. század társadalmának vizsgálata során feltétlenül figyelembe kell venni az 1504. m) összeírások c. állagban található iratokat is.