Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

102 •' i'.') Halász Imre A szabadságharc után 1849-ben továbbra is a szabadságharc alatti tisztikar intézte a megye ügyeit. Bár kinevezték várbogyay és nagymádi Bogyay Lajost megyefőnöknek, ő továbbra is zalahalápi birtokán maradt, itt kapta meg a kerületi főispán rendelkezéseit és innen továbbította Zalaegerszegre Csillagh Lajos alispánnak, aki ténylegesen a megyei közigazgatás vezetője volt. Ő elnökölt a megyegyűléseken, melyet — mintha semmi sem történt volna — 1849 végéig továbbra is megtartottak, havonta két alkalommal.

54 A megyegyűléseken minden esetben tudomásul vették a kinevezéseket, és kihirdették a Pécsről, később Székesfehérvárról érkezett, a kerületi kormányzat által kiadott rendelkezéseket, de semmit sem tettek a végrehajtás érdekében, így pl. amikor a pécsi kerületi kormányzat kérte a szabadságharcban részt vettek névsorát, jegyzőkönyvben rögzítették, hogy ezt szükségtelennek tartják végrehajtani, ugyanis Knezevich ezredesnek ezt már megküldték, ő úgyis tudja, hogy mi a teendője ezzel a listával. A két „lázadót", Csány Lászlót és Csertán Károlyt pedig már úgyis elfogták, így válasz nélkül hagyhatják ezt a leiratot is.

55 A megyegyűlés előtt örökségek átvétele, betáblázások, árvaügy, húsárak emelése, a megyei ménlovak betegsége, rabok élelmezése, kártalanítások, lótolvajlás, bűntettek elkövetőinek körözése, valamint a haditevékenység során elpusztult két fontos közúti híd, a zalabaksai és a balatonhídvégi hidak sürgős kijavítása szerepelt.

56 Csak novemberben tűnik fel egykét olyan jegyzőkönyvi bejegyzés, melyek a változtatásra utalnak; ezek is elsősorban pénzügyi jellegűek: a Kossuth-bankók kivonása a forgalomból, az adóhátralékok kérdése. Majdnem 300 000 Ft volt a megye adóhátraléka, s a főadószedő arra kérte a megyei tisztviselőket: segítsenek, hogy az adóbehajtás gyorsabban menjen, és minél előbb felszámolhassák a hátralékot. Decemberben érkezett meg az „Országos Alkotmány az ausztriai császárság számára", s ezzel egyidőben össze kellett gyűjteni az 1848 —49-ben kiadott megyei rendelkezések községeknél lévő példányait és a Függetlenségi Nyilatkozat nyomtatott példányait. Ezek egy-egy darabját elhelyezték a megye levéltárában, a többit Székesfehérvárra küldték, és ott megsemmisítették.

57 Az önkényuralmi közigazgatást a megyében elég későn, csak 1850-ben vezették be, báró Hauer István császári biztos sürgetésére. Hauer 1849 decemberében beutazta a Nyugat-Dunántúlt: ellenőrizni kívánta, hogy az új közigazgatás hogyan funkcionál a megyékben. December 10-én járt Zalaegerszegen és megdöbbenéssel állapította meg, hogy a polgári közigazgatásnak nyomát sem találta. Sem a megyefőnök, sem az alispán nem volt hivatalában, az 1847. évi tisztújításkor választott tisztviselők hivatalnokoskodtak a forradalom előtt, alatt és után, s elsősorban a zalaegerszegi hely őrségparancsnok, Wenner őrnagy parancsait hajtották végre. Az ideiglenes közigazgatási ,,rendezetet" Zala megyében még nem hajtották végre, s a csendőrséget sem szervezték meg. Bogyay Lajos megyefőnök és Dőry Gábor kerületi főispán csak ezután szándékoztak a megye székhelyére jönni, hogy kihirdessék az új járási beosztást és az új hivatalnokok neveit. A hivatalnokok még mindig birtokaikon laktak, s szó sem volt szabályozott ügyvitelről. A császári rendeleteket a megyeszékhelyen kívül még sehol sem hirdették ki. Hauer megvizsgálta a Si

ZmL. IV. 102. a. 5. 55 Uo. 56 Uo. 57 Uo. és IV. 102. b. fasc. 5 — 7.