Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

98 Halász Imre Jelmagyarázat: *=:=:= országhatár . .— megyehatár járáshatár járási székhely 5. térkép. Zala megye közigazgatási beosztása a definitívvm idején A területi beosztás sokkal kedvezőbb volt, mint a feudális kori járásoké. A központ a legtöbb lakost számláló helység lett, általában a járás földrajzi középpontjában, a jelentősebb forgalmú utak elágazásánál, találkozásainál, viszonylag jelentős kézművesiparral rendelkező helyeken. Sikerült elérni azt is, hogy a járásokban a központtól legtávolabb fekvő helység is egy nap alatt elérhető legyen, az oda- és visszautazást is figyelembe véve. Ez szükségszerű volt a helyhez kötött közigazgatási hivatalnál, ahol a munkaidő kötött, a cs. kir. közigazgatási főbírót nem segítik alszolgabírók, mint a feudális kori járásokat vezető főszolgabírót, és a közigazgatási egység most már sem személyi, sem másfajta alapon nincs tovább felosztva. A nagykapornaki járás székhelyét ugyanezen elveknek és gyakorlatnak megfelelően 1854-ben Pacsára helyezték át, de a járás területe nem változott.

37 Tulajdonképpen itt kezdődik el a polgári kori alsófokú közigazgatási központok kiépülése; egy bizonyos tájegység gazdasági központjába telepített közigazgatási, pénzügyigazgatási, törvénykezési és rendfenntartási hatóság egy településen történő kialakítása. A Bach-korszakban járási székhellyé vált községek 1867 és 1950 között végig megtartották ezt a rangjukat, természetesen a trianoni békeszerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt területek kivételével.

38 A provizórium végén működő szervező bizottmányok tovább módosították a megye valamint a járások határait (5. számú térkép) S7

ZmL. IV. 151. XVII. 1854. 38 Halász Imre: A polgári-kori járási közigazgatás kialakulása Zala megyében (In: A Dunántúl településtörténete IV. 1867—1900. A siófoki településtörténeti konferencián elhangzott előadások, korreferátumok szövege. Veszprém, 1982.) 179—184.