Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

I 94 Halász Imre 2. MEGYEI SZINTŰ KÖZIGAZGATÁS A BACH-KORSZAK ELSŐ FELÉBEN A. Közigazgatási alapelvek A birodalom első megrázkódtatása után a Habsburg-birodalom fennmaradásáért küzdő politikusok között jelentős nézetkülönbségek mutatkoztak abban a kérdésben, hogy a megszilárdított egységű birodalom mennyiben legyen alkotmányos és mennyiben önkényuralmi, továbbá a birodalom szerkezete centralizált vagy föderatív úton szerveződjön újjá.

23 A polgári alkotmányosság alapkövetelménye, hogy a népszuverenitást megtestesítő törvényhozó hatalom, a képviseleti rendszerre alapozott parlament többsége határozza meg a kormány, a végrehajtó hatalom politikájának irányát, a fegyverrel pacifikált Habsburg-birodalomban nem érvényesülhetett.

24 Maradt tehát a másik út, a birodalmi centralizmus útja. Ezen az úton az első lépés a birodalmi parlament Kremsierben 1849. márciusában történt feloszlatása és azt követően az oktrojált olmützi alkotmány kiadása volt. Ez az olmützi alkotmány még bizonyos jogokat engedélyezett volna Magyarországnak. A 71. § szerint: ,,A magyarországi királyság alkotmánya annyiban tartatik fenn, hogy azon szabályok, melyek ezen birodalmi alkotmánnyal nincsenek összhangzásban, erejüket elvesztik, és hogy minden nemzetiségek s a tartományban divatozó nyelvek egyenjogúsága a nyilvános és polgári élet minden viszonyaiban célszerű intézmények által biztosíttatik."

25 A Stadion belügyminiszter szerkesztette alkotmány bizonyos autonóm igazgatást helyezett kilátásba. A bécsi kormány Magyarországgal szembeni politikája az 1849. április 14-én Debrecenben kiadott Függetlenségi Nyilatkozat után változott meg. A betegsége miatt távollévő Stadiont helyettesítő Alexander Bach 1849. május 26-án a minisztertanács előtt kifejtette a jogeljátszás — Verwirkungstheorie — elméletét. Szerinte április 14-vel a magyarok eljátszották mindazokat a jogokat, melyeket a birodalmi alkotmány még engedélyezett. Ezért szükséges, hogy Magyarország pacifikálása után a közigazgatást teljesen átalakítsák. Schwarzenberg, aki ,,nagynémet" tervének megvalósítását csak a centralizált közigazgatási struktúrában látta, Bach elméletét elfogadva, június 2-án felterjesztést intézett a császárhoz, részletezve ebben a jogeljátszás elméletét. Hangsúlyozta, hogy a fegyverek győzelme után bevezetendő közigazgatási struktúra teljesen az uralkodótól függ.

26 A figyelem középpontjába egyre inkább II. József XVIII. században megbukott kísérlete került, s ezt akarták megismételni magasabb szinten és lényeges tartalmi eltérésekkel. A hadseregben, a birodalom hivatalnok-apparátusában és az udvari arisztokráciában rendkívül sokan szimpatizáltak az abszolutisztikus irányzattal. Metternich és Windisch-Grátz számos konzervatív magyarral együtt az abszolutisztikus birodalmi kormányzat mellett foglalt állást, de a tartományok bizonyos mozgásszabadságával és a magyar alkotmány részleges helyreállításával. Szerintük az államapparátus legjelentősebb tényezője nem a hivatalnokréteg, hanem a birtokos nemesség volt. Ezzel a nézettel szemben 33 Szabad, 1979; 437. 24 TJo. 25 Szabad György — Tóth Ede: Szemelvények újkori magyar történeti forrásokból (1790-1849). Budapest, 1969. 296. 26 Sashegyi, 1965; 19-20.