Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

68 Iványosi-Szabó Tibor méten fennmaradt adó- és számadáskönyvek feljegyzései megingatják ennek az értelmezésnek kizárólagosságát. Itt ugyanis már jóval a függetlenségi háború előtt, a XVII. század legvégén gyakorta találkozunk kongóval, illetve kongó garassal. Első alkalommal 1698-ban tűnt fel, és az 1699-es nyilvántartásokban pedig már sokszor találkozhatunk vele. Valószínű, hogy ezt az elnevezést már évek óta használta a város lakossága, ha a nótárius az adó és számadáskönyv tisztázatában elég gyakran alkalmazta. 1699-ben, amikor az előző év bevételével számolt el az egyik tisztségviselő, a következő összeget adta át megbízatásának lejártával: „Primo lengyel sustak pénz 53 tall. 2-do császár tall. 25 tall. 3-o kongó garas 60 tall. 4-m(áriás) garas hátával 437 tall."

43 Ugyanebből az évből és a következőkből még sok más hasonló adat idézhető. A szabadságharc során is megkülönböztették helyi írásos emlékeink a libertást és a kongót, amely az eredeti értékét rohamosan vesztő rézpénzzel szemben stabil csereeszköznek bizonyult, s 30 dénáros értékét gyakorlatilag megőrizte. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a tízpolturás jelzője lehetett e népi ragadványnév, a ,,kongó garas", amelyet ily módon is megkülönböztettek a 17 krajcár értékűre emelt XV krajcárostul, amelyet itt következetesen „máriás garas"-nak tituláltak. E megállapításunkat egyértelművé teszi az a tény, hogy a levéltári forrásainkban 1717 — 1722 között váratlanul ismét feltűnik a „kongó garas" kifejezés használata, amikor már a libertásnak csak az emléke élhet a lakosság körében. Az alábbiakban csak néhány példát idézünk a jelzett évek székbírói számadáskönyvéből, hol hasonló adatok sorát lelhetjük 1717: „Rácz Kis Janóstul 1 iuhot 5 kongón", „Laczi Janóstul vettünk 2 iuhot 13 kongón."

44 1718: „Lázár János uram adott 4 pár kost, párját 13 kongón; item 2 kost 2 tallér; item vettem 4 pár juhot, párját 13 kongón." „Bósa István adott 4 kost 3 talléron, item vettem hat iuhot 6 talléron."

45 1719: „6 juhot, párját 9 kongón." „3 juhot 15 kongón."

46 1721: „8 juh, párja 2 tall.", „5 juh, párját 10 garason."

47 1722: „Ban András uramtul vöttünk 8 juhokat párját 10 kongó garason, item adott 2 juhot 8 máriáson, item adott 5 juhot kilenc máriáson" (ti. párját). „Ban Gergely uramtul vöttünk 9 juhot 10 kongó garason párját." „Nagy Gáspár uramtul vöttünk 3 juhot 2 talléron; 3, tizenöt kongó garason."

48 Sajnos a kongónak dénárban meghatározott értékére nem találtunk egyértelmű utalást. Az 1717 — 1722 közötti évekből idézett adatok alapján is egy juh értéke 180 és 120 dénár között mozgott. Kongóban meghatározva pedig 5—5,5 kongó között változott. Ennek alapján ezen garasveret értéke 36—24 dénár között helyezkedett el. Ha a súlyozott átlagokat vennénk figyelembe, 43 1510 a) 1-699. 44 1510 g) Szókbíró számadásai (A továbbiakban: g) 1717. 19., ül. 21. p. 45 Uo. 1718. II. 23. 46 Uo. 1719. 12., ül. 13. 47 Uo. 1721. II. 5. 48 Uo. 1722. 50., ül. 70.