Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 5 ban a piaristák, bencések, ferencesek és ciszterciták segítségével), ennek érdekében a kormányzat 1776. szeptember 4-re megbeszélésre hívta Pestre az érintett rendek magyarországi főnökeit, illetve meghatalmazottaikat. Ugyancsak gondoskodni kellett az állami (királyi) főgimnáziumok és az akadémiák tanárainak kiválasztásáról is: ezért szeptember 16-án Pesten a hercegprímás, (gr. Batthyány József), az országbíró, Ürményi József kancelláriai tanácsos, valamint a gr. Fekete György országbíró által meghívott tagok (mint pályázati bizottság) jelenlétében bírálták el az 5 tankerület (Buda, Kassa, Nagyvárad, Ungvár és Pécs) 2 akadémiája és 5 főgimnáziuma tanári posztjainak elnyerésére beküldött pályázatokat. A győri, pozsonyi és besztercebányai tankerületek két akadémiájának és három főgimnáziumának tanári tisztségeire benyújtott pályázatokat ugyanez a bizottság bírálta el október 10-én Pozsonyban; a zágrábi tankerületben ezt a feladatot október 5-én hajtotta végre gr. Erdődy Rudolf királyi biztos, Skerlecz Miklós főigazgató és a gr. Erdődy által meghívott tagokból álló bizottság. A többi nagy- illetve kisgimnázium professzorairól az iskolát fenntartó szerzetesrendeknek kellett gondoskodniuk úgy, hogy a hiányzó (vagy új) tanár személyére javaslatot tettek, a kinevezést pedig a választott pedagógus elvileg az uralkodótól, gyakorlatilag azonban a tankerületi főigazgatótól kapta meg. Említést érdemel, hogy a „gazdag" (javadalmakkal ellátott) rendek maguk tartoztak viselni az iskolafenntartás költségeit; a szegényebbek mérsékelt támogatást (évente 150 — 250 forintot), a birtokokkal vagy alapítványokkal nem rendelkező rendek pedig (például a ferencesek) jelentősebb, évi 600-tól 1700 forintig terjedő rendszeres támogatást kaptak a tanulmányi alapból, elsősorban a tanárok fizetésére, vagy annak kiegészítésére.

3 Ilyen előzmények után került kiadásra 1777-ben a tanügyi kódex és kezdte meg első tanévét november 1-én a Ratio Educationis-szal életre hívott tanulmányi rendszer. A feladat nagyságából és jellegéből adódóan az oktatási igazgatás valamennyi tisztviselőjére nagy feladat hárult: nemcsak az új iskolatípusok intézményeinek megszervezését és munkájuk beindítását kellett biztosítaniuk, hanem azt is, hogy legyen valamennyi középiskolában elegendő tanár és ezek a tanügyi kódex előírásai szerint oktassák a fiatalságot. Ez a helyzet növelte a tankerületi főigazgatók és népiskolai felügyelők ellenőrző munkájának jelentőségét — különböző okok miatt azonban a tanügyi igazgatás jó ideig képtelen volt az érdemi segítés-ellenőrzés elvégzésére. A tankerületi főigazgatók kinevezték ugyan minden latin-iskola vagy nagygimnázium prefektusait (rendszerint az iskolát fenntartó szerzetesrend kolostorának g vardián ját vagy a helyi plébánost), akinek oktatási terhei nem voltak, csak „irányította" a munkát — de az első főigazgatói jelentések arról tanúskodnak, hogy a régi helyzet jóformán semmit nem változott a kezdeti években. A besztercebányai tankerületben például a nagygimnáziumok egy részénél (mint Selmecbányán) továbbra is működött külön iskolamesterrel (magister) a népiskolai osztály; a 7 kisgimnáziumban pedig mindenütt (Korponán, Trsztenán stb.) a szükséges 3 tanár helyett csak 2 foglalkozott a fiatalok oktatásával, így többnyire a második (grammatisták — nyelvtant tanulók) és harmadik osztály (syntaxisták — mondattant tanulók) tanára egy és ugyanazon személy volt. Gr. Berchtold Ferenc megyéspüspök, főigazgató jelentéséből némelyik gimnáziumnál a kutató azt sem tudja megállapítani, hogy az 3

Uo. V