Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

6 Hajdú Lajos adott oktatási intézmény jellege milyen: Körmöcbányán a II—III. o. tanárán, valamint a latin nyelv alapjainak oktatóján kívül működött még két másik pedagógus is, egyik az írni tudók (professor scribentium), másik az olvasás {p. legentium) tanáraként. Rózsahegyen, Korponán, Breznóbányán, Trsztenan, Rimaszombatban és Liptószentmiklóson azonban mindenütt volt egy „professor elementarium"-nak nevezett tanár is, aki rendszerint az I. grammatikai osztály diákjait is oktatta (ilyenkor megnevezése — professor principiorum et inferiorum).

4 Tehát nemcsak tanárok hiányoztak a középfokú oktatási intézményekből, hanem sok helyütt összemosódott az elemi és középfokú oktatás is (maradt olyan, mint amilyen a tanügyi kódex kiadását megelőző évtizedekben volt). Hasonló tapasztalatokról számolnak be a többi tankerület főigazgatói is. A kassai districtus iskolái közül például Péchy Gábor a sárospataki gimnáziumnál az 5 osztály 5 pedagógusa közül mindössze hármat tudott funkcióba állítani: a poézis valamint retorika (tehát a két humán osztály) tanára Kis Antal pálos szerzetes, a nyelvtan és mondattan (tehát a kisgimnázium II—III. osztályának) professzora, Pacsay István páter lett, míg az alapelveket Pomázy Ignác atya ismertette meg a gyerekekkel, ő azonban elemi oktatást is végezhetett, mert a jelentés szerint az alapelvekkel és a kisebbekkel való foglalkozásra (pro principiis et minoribus) állította be tanárként Péchy Gábor főigazgató. Eperjesen sem volt sokkal különb a helyzet, itt Gyurcsák Rémig minorita atya nemcsak a két humán osztályt tanította valamennyi tárgyból, hanem ő volt a gimnázium hitoktatója, egyben a földrajz és történelem profeszszora is; ugyancsak egyetlen tanára volt (Verbánszki János) a grammatistáknak és a mondattant tanulóknak (kisgimnázium II—III. o.) és ezen a helyzeten az sem sokat javított, hogy az eperjesi gimnáziumban működött egy helyettes tanár is (Sober Liborius). A többi gimnázium ellenőrzését ugyan „ingatag egészségi állapota miatt" (ob vacillantem valetudinem) Péchy Gábor kénytelen volt elhalasztani — ellenőrzőútja 1776. november 3-tól 11-ig tartott és még Rozsnyón is járt —, de jelentésében hangsúlyozza, hogy intézkedett: „Mindenütt kezdjék meg a tanítást'", és a kisgimnáziumokba (Lőcsére, Miskolcra) az igazgatón kívül kinevezett két-két tanárt is, tehát itt sem volt minden latin-iskolai osztálynak külön pedagógusa. Ezért a Tanulmányi Bizottság joggal hangsúlyozta votumában (amit a Kancellária is a magáévá tett): annyi professzor legyen a középiskolákban mindenütt, ahány osztály van. (Más kérdés, hogy adott körülmények között ezt nem lehet egyébnek tekinteni, mint jámbor óhajnak.)

5 Az iskolák munkájának beindításánál a másik nyomasztó gondot a működési feltételek hiánya jelentette: Sárospatakon például az iskolának kijelölt házban lakott a mezőváros plébánosa és két káplánja; az épületben viszont Péchy Gábor szemletapasztalatai szerint mindössze három tantermet lehetett kialakítani, mert a szobák szűkek és a kályhák, ablakok is rosszak; Rozsnyón kőművesek dolgoztak éppen ellenőrzése időszakában a tanárok részére kijelölt szűkös helyiségekben; de az akadémiát (a volt jezsuita „egyetemet") is sanyarú helyzetben találta az ellenőrzés: ,,a tető olyannyira hiányos, hogy az esővíz a második emeletig is lehatol", az ablakok nagy része össze van törve; az akadémia professzorai pedig kérik — „nekik is élniök kell" —, hogy *OL, A-39: No. 61. és 2819/1777. 5 OL, A-39: No. 82/1777.