Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 39 rajztanárát „gyanús erkölcsű és hanyag" tanárnak tartani, amikor nemrégiben a legszebb jellemzéssel a pozsonyi főgimnázium professzorának javasolták — ugyanakkor utasította az inspektort arra, hogy a többi gyanús erkölcsű, részeges (mint Kurtz Ágoston a blumenthali iskola mestere), szenilis (mint Schredl József, a várbeli iskola tanítója), vagy rossz módszerrel oktató iskolamestert rendelje maga elé és figyelmeztesse őket a változtatásra. (Ez az utasítás tipikus balassiáda, mert vajon egy már szenilis — a senectute fractus — és emiatt zavarosan tanító öreg iskolamester inspektori utasításra visszanyerheti-e ifjúkori frissességét ?) Azt is elrendelte, hogy a tanítási módszerbeni hibák megszüntetéséhez a mintaiskola igazgatója adjon támogatást.

51 A többi tankerület inspektorának jelentései között is gyakran találhatók hasonló jellemzések: a késmárki tanító (Persa Antal) a kassaiak egyik jelentése szerint,,túlságosan nyers és mindenkit elidegenít magától" ; a váraljai (Hajek Vencel), a bélai (Wagner György), valamint a mezőkövesdi (Sikur István) iskolamesternek erkölcseiben és az oktatási módszertanban egyaránt javulnia kell.

52 A javulás azonban szerfölött lassú volt, mert még 1788-ban is azt jelentette Vay István, a pécsi tankerület főigazgatója, hogy a legtöbb tanító nem ismeri a normál (Felbiger-féle) oktatási módszert és ezt nem is tudja elsajátítani, mert nincs annyi pénze, hogy a tankerület székhelyére, a mintaiskolába utazzon és ott saját költségén, családjától távol 3-4 hónapot eltöltsön.

53 Ekkoriban azonban már zaklatott volt az ország légköre, ezért a kancellária csak csöndesen jegyzi meg, hogy valamennyi főigazgató már utasítást kapott: minden tanító maga döntheti el, hogy egy közeli polgári iskolában szerzi-e meg a szükséges oktatási módszertani ismereteket, vagy a tankerület egyik mintaiskolájában.

54 A vizitátorok munkába állításával ez a helyzet még tovább javulhat, mert minden körzetben meg lehet bízni jól felkészült tanítókat az erre rászorulók módszertani oktatásával. A jelentések azonban azt is tükrözik, hogy a falvak és a városok közül egyre többen nem voltak hajlandók teljesíteni az iskolafenntartási vagy a tanítók fizetésével kapcsolatos kötelességeiket; Trencsén városa például elutasította az iskolapadok meg javíttatását, de még a rektor (Schütz György szenátor) postaköltségeinek megfizetését is megtagadta; a vágújhelyi közösség szintén elutasította, hogy az iskola tatarozásához kézi munkát illetve fogatot adjon.

55 A németprónai lakosokat is figyelmeztetni kellett a megyének a főigazgató szerint: ,,az új oktatási módszertől való idegenkedésükben ne merészeljék 51 OL, C-69: 1783/fons 2. Sch. Nat. Distr, Pos., pos. 2. 52 OL, A-39: No. 865/1785. 53 OL, A-39: No. 13949/1788. A normál-módszernek egyébként öt lényeges eleme volt: az együttes tanítás (a mester az egész osztálynak magyarázta meg az anyagot, a feladatokat is így adta ki); az együttolvasás; a rákérdezés (a tanítónak meg kellett győződnie arról, hogy a tanuló saját szavaival el tudja-e mondani a tanult ismeretek lényegét); a protestánsok, majd 1790 körül a rendi visszavágás hívei által legjobban kárhoztatott betűztetés (ennek lényege, hogy a könnyebb memorizálás érdekében a gyerek — szinte primitív gyorsírási módszerként — leírja a mondat szavainak kezdőbetűjét, tehát például a zárójel előtti félmondatomat imígyen = a p..m.l790 k.a r.v.h. á.l.k.ö.); végül a tanult ismeretek táblázatba foglalása. 54 A tankerületek összevonása után az addigi mintaiskolák (Győr, Nagykároly stb.) továbbra is megmaradtak és tanítóképzéssel is foglalkoztak. így történetesen a pozsonyi tankerületnek három mintaiskolája is volt — a pozsonyi, a besztercebányai és a budai (bár ez utóbbinak a Tanulmányi Bizottság ülnökeként, tag jakónt tevékenykedő egykori budai inspektor — Pethő Jakab — volt továbbra is a felügyelője). 55 Lásd: az 53. sz. jegyzetnél megjelölt forrást.