Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

40 Hajdú Lajos gyerekeiket a szomszéd falvakba küldeni oktatásra, ahogy jelenleg teszik". Hasonló magatartást tanúsított az ország többi kerületének számos községe is: a ló'csei iskola még mindig nem kész; a bártfai magisztrátus vonakodik harmadik tanítót alkalmazni (ennek állása már egy éve üres); a tarcali iskolamester — más lakás híján — kénytelen az orgonistával együtt élni, „egy igen féktelen emberrel". De Pállya István, a kiváló pedagógus is kérte, hogy biztosítsanak számára lakást a soproni káptalanházban, mert amiben most él, az sötét és nedves; ezen felül még azt is méltányosnak tartaná, ha szabad fűtést kapna abból a 100 öl fából, amelyet a város vezetősége a jezsuiták számára egy évtizeddel korábban minden esztendőben biztosított. Homonnán és Nagymihályban a tanító nem kapja meg az illetményét; a gölmitziek az iskolának szánt épületet más célokra vették igénybe anélkül, hogy egyéb megoldást keresnének az oktatás legelemibb feltótelének biztosítására, stb.

56 A sirámokat és a panaszokat vagy megállapításokat hosszan sorolni lehetne tovább. Az oktatási módszert azonban nemcsak Németprónán ellenezték, hanem jóformán az ország valamennyi vidékén, ezért fogalmazza meg Vay István, a pécsi tankerület református főigazgatója a kemény ítéletet: ,,a legtöbb közösség elutasítja a normál-módszer szerinti oktatást" és ez egyik oka annak, hogy az iskolaköteleseknek mindössze harmada jár csupán iskolába — bár megítélése szerint ebben az is közrejátszik, hogy a plébánosok nem látják el megfelelően az iskolafelügyeleti jogkörüket illetve kötelességüket.

57 Ez a jelenség azonban nemcsak a jozefinista éra utolsó éveire, hanem már a kezdeteire is jellemző, ezt tanúsítja a pozsonyi inspektor egy 1782-es jelentése is, amelynek főbb adatait (a népiskolai tanulók „lemorzsolódásáról") a 4. sz. táblázatban mutatom be. Magyarázat a sok kimaradásra is van; Holicsnál például a jelentés azt, hogy a gyerekek csaknem negyede az évzáró vizsgáig nem jutott el, a szülők nagy szegénységével magyarázta, akik ,,nagyon szívesen küldenék iskolába gyermekeiket, hogy azok az oly szükséges oktatásban részesüljenek, de nyomorúságos helyzetük miatt gyapjúfonásra vagy más kenyérkereső munka elvégzésére kényszerülnek befogni őket". Szobotist mezővárosban a szükség mellett a másik ok: a kegyetlen hideg, ami miatt a téli időszakban csak kevesen tudják látogatni az iskolát. De szinte az egész országban ez a helyzet: a tankötelesek zöme nem jár iskolába — ezért Aradot is utasíttatja a Helytartótanáccsal a Kancellária, hogy Glogovác, Szentanna és Elek elöljáróival a szülőket szoríttassa rá gyermekeik iskolába küldésére és ugyanezt rendeli el Bihar megyének is, ahol például Váradolasziban a 112 lány közül mindössze 57 látogatja az iskolát.

58 Állandó és — 1790-hez közeledve — egyre fokozódó gondok vannak a tanítók fizetésével és az iskolaépület karbantartásával is: utasítani kell Bihar megyét, hogy a derecskéi iskolamester járandóságát fizettesse ki és szorítsa rá a közösséget, valamint a földesurat arra is, hogy az iskolaház kijavításáról gondoskodjanak; Békést a csabai iskola megépíttetésének szorgalmazására inti, valamint arra, hogy Gyulán határozzák végre meg a tanító fizetését; Ungot ugyancsak kötelezi a királyi dekrétum arra, hogy sürgesse a pócsi iskolaépítés befejezését. A királyi rendelkezések azonban önmagukban nem voltak — nem is lehettek — elégségesek arra, hogy iskolák épüljenek vagy a 56 OL, A-39: No. 865/1785. valamint A-39: No. 13949/1788. 57 OL, A-39: No. 13949/1788. 58 OL, C-69: 1783/fons 2. Sch. Nat. Distr. Pos., pos. 2-3. valamint A-39: No. 1902/1785.